Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

ALKALMI ELMÉLKEDÉS KISGYERMEK HALÁRA OLVASD: Zsoltárok 23, és János 14:1-3.

“Még, ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy; a Te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.’’ Zsoltár 23:4. liRÁGA kis fiam, halálos betegségében egyszer igy szólt: “Édesapám, ha betegek maradunk, mig csak megöregszünk és meghalunk, mindig fog fájni?” így szóltam hozzá: “Nem, kisfiam, azután már nem fáj semmi, mert Isten új testet ad.”

Amint elérkeztünk a “halál árnyékának völgyéb nekünk vissza kellett fordulni, mig a mi kedves kis fiunk egyedül ment tovább az örökkévaló holnap ragyogó napkelte felé.

Abban a nehéz óráiban hálásak voltunk hitünk vigasztalásáért. Mintha egyenesen nekünk szólt volna mennyei Pásztorunk: “Elmegyek, hogy h3- lyet készítsek néktek ... Ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyelek.” (János 14:2-3.)

Hogyan váltja be az Ígéretét? Hogy fogad majd egy kis fiút, aki hetek óta a lábain járni sem tudott? A mennyei Pásztor ölébe veszi a kis báránykát és úgy viszi haza, a mennyei hajlékban.

Néha a Mester a legkicsinyebbekért jön. Olyankor tudjuk, hogy ezek látják Őt, hogy Vele vannak, mert közöttünk kinek van olyan “tiszta szive” mint ezeknek? De “boldogok, akiknek szivők tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (iMáté 5:8.)

IMÁDKOZZUNKj!

Kegyelmes Atyánk, köszönjük Néked, hogy a keserűségek és szenvedések által közelebb vonzol bennünket magadhoz. Kérünk adj állhatatos hitet, mely meg tud őrizni és erőt tud adni a gyászban és bánatban. A mi Megváltónk és mennyei Pásztorunk nevében. Ámen. MlA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus mondja: “Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket ... mert ilyeneké az Istennek országa.” (Márk 10:14.)

Lee S. Robert (Tennessee)