Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-09-01 / 23. szám
MESTER, A BŐSZ VIHAR DÜHÖNG ... Mester, a bősz vihar dühöng, Hullám fölé hullám kél, Sürü a felhő, sötét az ég, Nincs oltalom, nincs segély! Nem bánod, ha elveszünk is, Hogy alhatol mélyen? Minden percben rettegtet a halál A háborgó örvényen. “A szél és habok engednek nekem, Csend legyen! Csend legyen! S a tenger dühe kárt nem teszen, Sem démon, ember, vagy akármi legyen, Nem merülhet el a hajó, ha benn Az ég, föld s tenger Mestere pihen! Szelíden engednek mind nekem. Csend legyen! Csend legyen! Szelíden engednek mind nekem. Csend, csend legyen!” Mester, a bú és a bánat Gyötrelmével földre hajt. Zajló szivem kínjai mélyek, Oh ébredj, szüntesd a bajt! A bűn és aggály mint zápor Zuhog lelkem felett És én elveszek, elveszek, Mester! Siess és védj engemet! “A szél és habok engednek nekem ...” stb. Mester, a rémület elmúlt Az elemek pihennek. Napfény ragyog csendes tó tükrén, Békéje van keblemnek. Várlak, óh áldott Megváltó, Ne hagyj el egyedül! S vígan érek igy a kívánt révbe, Hol az üdv rám földerül. “A szél és habok engednek nekem ...” stb. Baker A. Mária.
