Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-07-01 / 22. szám

OLVASD: Jelenések könyve 22:1-5.

“Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem boriinak.” Ésaiás 43:2.

Réső DÉLUTÁN egy fiatalember sétált a temetőben.

Komor gondolatok borongtak át lelkén. Orvosa megmondta, hogy nem sok ideje van hátra ebből az életből. A sírok közt bolyongva igy szólt önmagához: ‘‘Engem is ide temetnek nemsokára.”

Alkonyodott,. Hirtelen egy kislány közeledett felé ugrándozva és dalolva.

“Hogy tudsz ugrálni és dalolni ezen a helyen?” — kérdezte a fiatalember.

A temetőn túl levő ház-sorra mutatva igy beszélt a kislány: “Látod amott azt a világosságot? Az a mi házunk. Édesanyám és édesapáim ott várnak rám. Hazafelé sietek, azért vagyok ilyen boldog.”

öröm váltotta fel a borút a fiatalember szivében, amint a kislány szavai visszacsengtek benne. Igen, ő is nemsokára hazamegy és Istennel lesz. Kivilágított otthonban a mennyei Atya várja. Aziért lehet boldog!

Krisztus a halál árnyéka völgyén is velünk van,. Sötét völgyünkben Ö a mi világosságunk. És Ő haza vezet minket.

PÉNTEK, AUGUSZTUS 2 4.

IMÁDKOZZUNK!

Drága jó mennyei Atyám, hálás vagyok Neked azért a bizonyosságért, hogy Jézus Krisztus tanítványa és megváltotta lehetek. Segíts a sötét órákban is Benned bíznom és a ha Iá Itmegyőző Krisztus által látnom világosságot. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztus az én világosságom; ma őt fogom követni!

Hansen János (Norvégia)