Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-07-01 / 22. szám

OLVASD: Királyok II. Könyve 6:15 vagy Apostolok Cselekedetei 23:6-11.

Kína NYUGATI részében laktunk s igen zavaros időket éltünk át. Egyik emberünknek egyedül kellett egy igen veszedelmes úton utaznia éjnek idején. Amint utazását elbeszélte, azt mondta róla: “Nagyon féltem, de bátorságot nyertem abból, hogy hangosan beszélgetni kezdtem egy képzelt utitárssal.”

Ez a beszélgetés valóban nagy segítséget jelentett számára. Visszatartotta az utonállókat attól, hogy megtámadják. Elűzte szivéből a félelmet, mert gondolatai mással voltak elfoglalva. S emlékeztette őt arra, hogy Krisztus szüntelen velünk van.

Egy ugyancsak viharos jelenet után, amikor egy kapitány attól tartott, hogy Pált darabokra szaggatja a tömeg, az apostol arról tett bizonyságot, hogy az Űr szüntelen mellette állott;. Azt mondta neki az Ur: “Bízzál!” (Ap. Csel. 23:11.)

Stockwell kínai misszionárius ment át hasonló tapasztalaton, amikor Kínában börtönbüntetést szenvedett. Azt irta róla: “Sokszor éreztem Isten valóságos jelenlétét.”

VASÁRNAP, AUGUSZTUS 25.

IMÁDKOZZUNK!

Mi Atyánk, köszönjük Neked a Szent Lélek velünk létét. Légy velünk ma is, hogy félelemtől mentesen, reménységben élhessünk. Használj bennünket a Te szolgálatodra. Jézus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN OONDOLKOZZUNK:

Krisztusban találunk erőt, bátorságot, békességet és örömet.

Brown G. Homér (Ontario)