Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

“És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogta be azt.’’ János 1:5.

J« GYIMÁS után gyulnak ki a csillagok az augusztusi égbolton. Böszörmény megyei város lassan, méltóságosan beleburkolózik a sötétségbe. Pihennek a nyájak a csorda legelőn; s a nap csendesen jóéjszakát kiván a pirosló láthatárról. Ezerkilencszáznegyvennégyet Írunk.

Ahogy elkongatta a nagyharang a kilenc órát, már minden sötét. Végignézek a Fő-utcán, de sehol sincs egy csipetnyi világosság se. Elsötétítés ...!

Ha repülőgépek jönnének, alig látnák meg, hogy ott lent a néma homályban egy egész város húzódik meg. A sötétség mindent betakar.

Komolyan, méltóságteljesen tornyosodik a Kálvinién templom a csillagfényes sötét éjszakában. Énekszó szűrődik ki a zárt ajtók mögül, s én sietős léptekkel, halkan megkeresem a megszokott padot. Esti evangélizáció van. A villanylámpák csak homályosan égnek, de mégis úgy érzem, hogy mennyei világosság önti el az egész gyülekezetét. Isten Szentlelke közöttünk jár és drága világosságként Jézus jelenléte árasztja el sziveinket. Zeng az orgonaszó, szárnyal az ének:

“Krisztus, Ki vagy nap és világ,

Minket sötétségben ne hagyj;

Igaz világosság Te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj ..

IMÁDKOZZUNK!

Édes Atyánk, boldog örömmel köszönjük Néked az igazi Világosságot, az Ur Jézust. Ragyogjon ő az én szivemben is, rajtam keresztül is, és hadd leljen sok megfáradt vándor-gyermeked Jézusnál világosságot s drága megpihenést. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus Krisztus társaságában a ilegnyomasztóbb l/omály is napsugárrá válik. Csapó Ferenc (Maryville, Tenn.)

VASÁRNAP, JANUÁR 22,

OLVASD: I. Korinthus 1:1-9.