Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

KEDD, ÁPRILIS 17.

OLVASD: János 12:44-50.

“Én világosságul jöttem e világra, hogy senki se maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz.’’ Ján. 12:46.

£ GY eldugott, ujfunlandi falucskában történt, első missziói útam alkalmával. Bizalommal indultam neki, mivel a sziklás völgyből felfelé vezető és a kietlen vidéken átlhaladó ösvény tisztán látható volt. A nyári gyalogosok szépen kitaposták.

Másnap, visszafelé jövet azonban elkezdett esni a hó. Nemsokára teljesen befedte a keskeny ösvényt, és a táj különösen átváltozott. Mikor beesteledett, még mindig nagy távolság választott el otthonomtól. Egyszer csak a sötétségben fények felvillanását láttam. Barátaim jöttek elém, hogy hazavezessenek.

Hányszor indulunk el nagy bizalommal egy úton, mely nyíltnak és könnyen követhetőnek tűnik! Akkor vesszük észre, hogy változó körülmények nehéz problémákat hoznak magukkal. Uj világosságra, erősebb lelki vezérlésre van szükség. Mily nagyszerű, hogy hittel és imádsággal elnyerhetjük ezt a mennyei vezetést!

IMÁDKOZZUNK!

6 Te, ki a világ fénye vagy, segíts bennünket a Te jelenléted sugarában haladni napközben. Ne engedd, hogy önfejűség, büszkeség vagy önző vágyak eltérítsenek Tőled. Az élet különös útjain engedd, hogy a Te fényed sugározza be lelkünket. A Te nevedben könyörgünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Elfogadom Krisztust, ki azért jött e világra, hogy megváltson és vezéreljen.

Holmes N. Albert (Uj Funland)