Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

SZERDA, ÁPRILIS 18.

OLVASD: Rómabeliekhez irt levél 8:31-35.

“Ne nyugtatlankodjék a ti szivetek, se ne féljen .. János 14:27.

JVAIKOR egy volt misszionáriusnak az édesanyja haldokolt, a misszionárius nagy lelki változáson esett keresztül. Édesanyjáról beszélgetve azt mondta: Egész életében úgy érezte, hogy minden nemes cselekedete az édesanyja imádságainak eredménye volt. Most azt hitte, nem tud tovább élni édesanyja mindennapos, erőtadó imái nélkül.

Amitől félt, bekövetkezett. Édesanyja meghalt. A leány a halott ágya mellett állt és eszébejutottak ezek a gyakran ihasznált szavak: “Isten szeret”; “a szerelőt örökkévaló”; “semmi sem szakaszthat el minket a K i ztus szeretetétől!”

Amint a misszionárius erről gondolkozott, új meggyőződés ébredt benne a szeretet halhatatlanságáról. Szinte örvendezés és derű éledt szivében, amint elképzelte, hogy semmi, még a halál sem tudja megváltoztatni édesanyja szeretetét vagy elpusztítani imádságainak erejét.

Az élet új értelmet nyer, lelkűnkből új ragyogás ífénylik, mikor az a meggyőződés él bennünk, hogy a szeretet örökkévaló.

I IMÁDKOZZUNK!

Szeretetnek Istene, nyisd meg értelmünket a Te igazságod teljesebb megismerésére. Nyisd meg szivünket, hogy jobban érezzük szeretetedet. Nyisd meg lelkünket a Te jóságod mélyebb átérzésére. Tégy minket a Te bizonyságtevőiddé, a Jézus nevében kérünk. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten szeretete soha nem hagy el.

Tillman J. Fountné (Tennessee)