Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

“És vévén a poharat és hálákat adván, adá azoknak ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan. Máté 26 27.

/| MI emberi értelmünk előtt érthetetlen cselekedet volt a .Messiástól, hogy kereszthalála előtt, minden emberi tragédia legsötétebbikének bekövetkezte előtt, hálaadó imádságot mondott.

Ellenségei már befejezték a tanácskozást s minden készen volt arra, hogy elpusztítsák. Nemsokára a tanítványok serege, mint megvert csapat széled el merői?, Őt magára hagyva. Egy elárulja, egy megtagadja. Neki meg elkeli indulnia megkoribácsottan, szembe köpdösve, töviskoronától vérző homlokkal a Golgota felé.

'Miért mondott hát 'hálaadó imádságot? Azért, mert Isten Fia volt? Azért, mert olyan sokat meggyógyított s szolgált lehajtó szeretetével? Ezek a kérdések nem adhatnak feleletet az ő hálaadó imádságának okára. A feleletet abban az utolsó, lehajtó, szánó mozdulatban kell lássuk, amikor ö a poharat a tanítványok kezébe adta. “Ez a pohár az Uj testamentum az én vérem által.” (Máté 2b:28.)

Az Ő példája nyomán a keresztyén élet azt jelenti, hogy életünket s mindenünket készek vagyunk feláldozni a szeretet szolgálatában. Krisztus azért mondott hálaadó imádságot, hogy oda adhatta életét váltságul másokért.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, köszönjük Néked, hogy Krisztus által gyermekeiddé lehettünk, Add, hogy kegyelmedből lehessünk olyanok a tanításban, szolgálatban, a gyógyításban, mint ő volt. Köszönjük, hogy megérthettünk, hogy minden önzetlen szolgálatban Krisztus útjain járunk. Add, hogy hűséges tanítványai lehessünk Néki. Az ö nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Vedd az életemet és cselekedd, hogy oda áldozzam Néked.

Carpenter O. Guy (Indiánál

NAGY PÉNTEK, MÁRCIUS 30.

OLVASD: Máté 26:26-29.