Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

FEBRUÁR 13.

“Tudakozzuk a mi utainkat és vizsgáljuk meg és térjünk az Úrhoz.’’ Jer. Sir. 3:40. Oivasd: Zsolt. 139:1-10, vagy Róni. 12:1-5.

JJORIKA, az én kicsi barátnőm szófogadatlan volt. Édesanyja rászólt: “'Rossz kislány voltál!’’ — “Nem, — válaszolt a kislány, — Borika nagy lány!”

Mikor Isten arra próbált rámutatni, hogy mi az Ö rossz gyermekei voltunk, mennyire görcsösen ragaszkodunk ahoz a hízelgőbb képhez, — ahoz, amit mi szeretünk magunkról alkotni. Hogy csürjük-csavarjuk a dolgot, csak hogy ne kelljen önmagunkkal szemtől szembenéznünk. Hogy ne kelljen a szivünket megvizsgálnunk.

Egyik legnehezebb, de leghősiesebb dolog, amit tehetünk, az hogy összetörjük az önmagunkról alkotott kedvenc képünket és mélyen a szivünkbe nézünk. Akkor látjuk meg ott azt, amit Isten lát benne. Csak amikor az öntetszelgésünket félredobjuk s egészen becsületesen szembenézünk önmagunkkal és mennyei Atyánkkal. Ő csak akkor nyúl le mihozzánk szeretetének hatalmával. S akkor tesz bennünket azzá, amivé szándékozott tenni

IMÁDKOZZUNK!

Szerető mennyei Atyánk, segíts, hogy meglássuk önmagunkat, gyengeségeinket, bűneinket és lehetőségeinket. Bocsásd meg fogyatkozásainkat s adj erőt arra, hogy szivünkben és cselekedeteinkben jók és engedelmesek lehessünk Neked. Krisztus Urunk által kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Vájjon megvizsgáltam-e becsületesen a szivemet?

Banks Gatewood Mária (Florida)