Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

“Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Ur.” Jer. 1:8. Olvasd: Jer. 15:19-21, vagy II. Tini. 4:16-18.

ENNYIRE közel áll hozzánk Jeremiás a maga emberi érzelmeivel! Könyve I. részében azt látjuk, hogyan kötelezi el magát Isten parancsa követésére. A 20. részben pedig azt olvassuk, hogy még azt a napot is megátkozta, amikor született. Amikor úgy érezte, hogy távol van Istentől, még azt is sajnálta, hogy a világra született! A 30. részben pedig igy kiált fel egy helyen: “Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló és háborúság ideje az Jákobon, de megszabadul abból!”

A Jeremiáséhoz hasonló érzelmi hullámzások majdnem minden embernek az életében előfordulnak. Jeremiás azonban mindig tudatában volt annak, hogy Isten közel van hozzá, megerősíti őt és munkálkodik rajta keresztül. A bizonyosságnak ugyanaz a tudata élt benne, amelyik bennünk is él. Úgy érezte, hogy Isten akkor van hozzá legközelebb, mikor a leghevesebb harcot vívta Isten ügyéért és mikor felvillant lelkében a győzelem reménye, mély szomorúsága akkor változott örömmé.

Jeremiás lelki életének örök érvényű igazságát fejezi ki Isten másik nagy prófétája ezekben a szavakban: “Akik az Urban bíznak, erejük megújul.” (És. 40, 31.)

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Édesatyánk, az imádságnak ebben a pillantában, midőn Hozzád emeljük fel lelkünket, adj nekünk erőt, hogy megláthassuk azt a célt, amelyet életünk elé állítottál. Irányítsd kegyelmesen lábainkat azon az ösvényen, amelyik Te feléd vezet. Add, hogy teremje életünk a megszentelődés gyümölcseit. Megvát tónk érdeméért kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Az Ur ... megőrzi a lelkedet.” (Zsolt. 121:7.)

Arthur J. Kindred (Iowa)

JANUÁR 24.