Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

JANUÁR 2 3.

“És mondék: Ah, ah Uram Isten! Imé, én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én!” Jer. 1:6. Olvasd: Jer. 1:6-16, vagy II. Kor. 12:7-10.

JEREMIÁS vonakodni próbált. Kifogásokat keresett.

Szerette volna elhallgatni Isten hivó szavát. Azzal érvelt, hogy túl fiatal. Azzal is védekezett, hogy nem tud beszélni, akárcsak Mózes.

Isten nem fogadta el a kifogásait. Jeremiás elmondja, hogy Isten megérintette száját és igy szólt hozzá: “Imé, az én igéimet adom a te szádba!” Ezt a kényszerítő elkötelezést nem lehetett visszautasítania.

Jeremiás nem akart próféta lenni, de kénytelen volt Istennek engedni. Elfogadta Isten parancsát és engedelmesen követte azt mindvégig. A hagyomány szerint mártírhalált szenvedett.

Mindnyájunk életében vannak idők, mikor a felelősségek vállalása alól szeretnénk kibújni. Gyakran átengedjük a gyeplőt szenvedélyeinknek és elhallgattatjuk magunkban Isten szavát. Előbb-utóbb rá kell ébrednünk a sötét valóságra. Az igazi élethez csak az Isten iránti engedelmességen keresztül vezet az út.

IMÁDKOZZUNK!

örökkévaló Isten, te tudod, hogy szeretnénk engedelmes gyermekeid lenni. Segíts, hogy halljuk meg a Te szavadat és értsük meg világosan a Te akaratodat. Segíts, hogy vállaljuk magunkra azokat a feladatokat, amelyeket reánk bizol, még akkor is, ha ki szeretnénk bújni azok alól, mert tudjuk, hogy egyedül a Te akaratod teljesítésében találjuk meg a mi békességünket. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Elfogadom Isten akaratát még akkor is, ha magam mást akarnék.

Helen G. Jefferson (California)