Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

“Húzzatok gyűrűt a kezére!” Luk. 15, 22.

Olvasd: Luk. 15:11-24.

RUHÁRA volt szüksége, mert csak rongyok lógtak a testén. A cipó', saru is kellett, mert a régi elkopott, Lakomára, vigasságra is éhezett, mert ezt kegyetlenül megböjtölte. De mi szüksége volt neki gyűrűre? A gyűrű ajándék volt.

Ilyen ajándék Isten bűnbocsátó kegyelme is. Atyai szeretetének ölelő karjaiba visszafogadja a messze földön hontalanul, árván bolyongó méltatlan gyermekét. Ezt a szeretetet nem a jogosság rideg törvényei irányítják. Isten szeretete végtelen, mérhetetlen kegyelmi ajándék. És ingyen adja, ajándékozza, akiknek Ő akarja.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy a gyűrűt az Atya ékességnek szánta. Ezért adta a szép új ruha és a cipő mellé az ékes gyűrűt, hogy azt az útjára húzzák. Az Atya azt a gyermekét, aki megbékült Vele, örök értékű ékességgel ruházza fel.

És még valamit. “A gyűrűt az Atya azért is ajándékozta, — mondja Dr. Alex Findlay, — hogy ezzel a gyermek elvesztett atyai örökségét valamivel kipótolja”. Valahányszor gyermeke erre a gyűrűre nézett, érezte, hogy az a szeretet, amelyik az atyai hajlékba hazavárta és visszafogadta, soha el nem fogy. így fogad be Isten bennünket is örök szövetségébe, ha elhatározzuk, hogy a sivár messzeségből és céltalan bolyongásból haza térünk mennyei Atyánk hajlékába.

IMÁDKOZZUNK!

Édesatyánk, köszönjük Neked megsegítő szeretetedet, amelyet ingyen ajándékozol nekünk, méltatlan gyermekeidnek. Segits, hogy szivünkbe fogadhassuk ezt a szeretetet, életünk legdrágább és örökkévaló kincsét. Add, hogy hűek tudjunk lenni Hozzád mindörökké. Jézus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“óh fogvatartó Szeretet, Te reád bizom lelkemet”.

Chris H. Tice (Anglia;

JANUÁR 22 .