Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

FEBRUÁR 14.

“Vájjon olyan igaz-é a te szived, mint az én szivem a te szivedhez?— Ha úgy van, nyújts kezet.” II. Kir. 10:15.

\ PRlÉDIKÁOIÓÓRA kicsit hosszúra nyúlt s az első padokban ülő gyermekek elálmosodtak. Közöttük egy fekete fiúcska fejét egy fehér gyermek ölébe hajtva aludt el. Számunkra ez egész természetes volt. Senki sem mondta még nekik, hogy faji különbségek is vannak.

Legtöbb keresztyén ember csak elméletileg fogadja el Jézus parancsát: “Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Mégis megtörténik, hogy vannak keresztyének, akik ezt nem szivesen gyakorolják akkor, hogyha az a felebarátjuk történetesen más szinü, vagy más nyelven beszél.

Egyszer megkérdezték egy kislánytól, hogy mi a véleménye egy másik fajhoz tartozó személyről, — akit az a kislány nagyon szeretett. A kislány igy felelt:

— Azt hiszem mindannyiónkat Isten teremtett.

•Mindenki közülünk, bármilyen fajhoz tartozzunk, vagy bárhol is éljünk, Isten teremtményei vagyunk. Nem Istenszeme előtt, hanem a mi saját kitalálásunkban gondoljuk, hogy a fajok között alapvető különbségek vannak.

Atyánk, segíts minket, hogy úgy tekintsünk egymásra, ahogy Te látsz minket. Segíts, hogy a megértés világoságával járjunk embertársaink között és merjünk keresztyének lenni minden emb;ri kapcsolatban. Jézusért ÁMEN.

Olvasd : Luk. 13:24-30.

Evans Garfield (Cuba).