Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

FEBRUÁR 15.

“De ki az én felebarátom?’’ Luk. 10:29.

§ ZÜNIDŐ alatt, wembo iiyamai intézetünk egyik diákja hirtelen megbetegedett. Összeesett az útszélen és csak késő este találtak rá. Azonnal elindultak gyalog a kórház felé, ő pedig üzent hozzánk, hogy segítsünk rajta.

Szóltam az egyik misszionáriusunknak, aki éppen vacsorázni készült, az üzenet hallatára azonban igy szólt a feleségéhez: “hogyan is ehetném nyugodtan a vacsorámat mig tudom, hogy valaki szenved. Tüstént hozzá megyek, meglátom, hogy talán segíthetek rajta.” A misszionáriusnak volt autója és igy a beteg korábban érhetett a kórházba. Ott meg is kapta a felgyógyulásához szükséges kezelést.

A misszionárius és mindazok, akik hozzájárultak autójának a megvásárlásához, a beteg fiú szomszédai voltak. Isten és az emberek iránti szeretet igy egyesíti a különféle osztályokat, fajtákat és nemzeteket, felebaráti jó szomszédságba.

Mi Atyánk a menyekben, segíts bennünket, hogy minden cselekedetünk azt a tényt szolgálja, hogy mi emberi teremtmények egyenlőek vagyunk a Te szemeid előtt. Taníts bennünket hálával adóznunk a keresztyéni felebaráti szeretet minden megnyilvánulásáért, minden alkalomért melyben bizonyíthatjuk, hogy mi valóban téstvérek vagyunk az Urban, Krisztusnak és egymásnak testvérei. Jézus érdemében. ÁMEN.

Olvasd : Luk. 10:29-37.

Shungu Wesley János íBelga Kongo).