Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

"És bemen vén, általméne Jerikhón ... És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt és monda néki: "Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.” Luk. 19:1, 5.

JÉZUS hozzá volt szokva ahoz, hogy útját megszakította. Egyszer át kellett haladnia Jerikhón Eredeti terve szerint nem akart ott időzni. De ott marasztotta az, hogy meglátott egy embert az egyik fán. Megállt és Zákeusnál ebédelt. A világ soha nem fogja elfelejteni Jézus útjának ezt a megszakítását.

Jézus megismertette velünk Istennek erejét, mely által azt is**ha megállítanak bennünket utunkon, vagy megzavarnak bennünket munkánkban, nem keserűséggel vagy haraggal vagy éppen kétségbeeséssel fogadjuk, hanem bátorsággal és hittel. A Biblia beszél Mózesről s elmondja, hogy Isten a pásztorkodásből hívja el őt arra, hogy népét kivezesse Egyiptomból, a szolgaságból. Ésaiás, aki le van sújtva Uzziás király halála miatt, a magasságos Isten prófétája lesz. Pált a damaszkuszi úton vakító fény állítja meg, de ő ezt a fényt árrá használja, hogy pogányokat a sötétségből Krisztus üdvöt-adó ismeretére vezessen el.

Ha Isten hatalma munkálkodik a mi életünkben hit által, el tudjuk fogadni azt is, ha megállítanak bennünket utunkon vagy megzavarnak bennünket munkánkban és az ilyen zavaró körülményeket és eseményeket is áldássá tudjuk változtatni.

ó Istenünk, zavard meg a mi magunkkal való törődésürket. Ébressz rá bennünket a Te országod feladataira. Tanítsd bennünket, hogy szívesen fogadjuk, ha utunkban, munkánkban megzavar valami bennünket, különösen akkor, ha Rólad való bizonyságtételre és nevedben való szolgálatra hiv. ÁMEN.

JANUÁR 30.

Olvasd : Luk. 19:1-10.

Hpvey E. Pál (Idaho).