Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

"Az én uramnak lelke az élőknek csomójában leend bekötve az Urnái, a te Istenednél.’’ I. Sárn. 25:29.

A Z AJTÓ ELÉ KITETT csecsemő nem sokáig maradna életben emberi gondozás nélkül. Nem arra, és nem úgy vagyunk teremtve, hogy egymagunkban megéljünk. Szükségünk van a szülői gondviselésre, a családi kör szeretetére és fegyelmére, ha felelős felnőttekké szeretnénk felnőni.

Azokat, akik távoltartják magukat a családi és közösségi élettől, betegeseknek, remetéknek, különcöknek tartjuk. Ezekben a szavakban azt fejezzük ki, hogy amit és ahogyan ők cselekszenek, azt nem tartjuk természetesnek. “Az élőknek csomójába” vagyunk összekötve.

Ez éppen úgy igaz a lelki életünkre nézve is. Isten nem úgy teremtett minket, hogy egymástól elkülönítve imádjuk őt. Pál apostol arra tanít bennünket, hogy azok, akik a gyülekezettől elkülönülve próbálják Istent szolgálni, olyanok, mint a kéz vagy a láb, mely a test nélkül próbál létezni. Szükségünk van az egyház istentiszteletére, szentségeire és szolgálatára, ha növekedni szeretnénk a kegyelemben s Isten ismeretében és szeretetében. Mivelhogy Isten gyermekei vagyunk, szükségünk van arra, hogy a hívek közösségében éljünk, — ami pedig az egyház, a gyülekezet.

Istenünk, dicsőítünk Téged azért, mert Te vagy az az Atya, akiről minden család neveztetik. Könyörgünk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy örömünket és békességünket találjuk az Isten családja szolgálatában. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérünk. AMEN.

JANUÁR 31.

Olvasd : /. Kor. 12:12-31.

Edwards Maldwyn (Anglia).