Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

"És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust." Ap. Csel. 5:42.

Olvasd : Ap. Csel. 5:29-32.

\Z ELSŐ KERESZTYÉNEK mindennapi életét írja le ez az Ige. A Szentlélek kitöltetése, amint együtt várakoztak és imádkoztak a felsőházban, csodálatos hatással volt rájuk. Miután elnyerték a Szentleiket, nem volt többé maradásuk. Újonnan megtalált örömüket igazán nem tartogathatták önmaguknak. Ez a most elnyert erő indította el lábaikat sietésre és nyelvüket szólásra.

Szóval ki sem tudjuk fejezni elcsodálkozásunkat, ha az első keresztyénekről olvasunk. Bátrak voltak az ostoroztatással, bebörtönöztetéssel, üldöztetéssel, sőt még a halállal szemben is. Mindannak ellenére is, amivel a világ illette őket, ők voltak a győztesek.

Ami akkor az ő kincsük volt, ma a miénk is lehet. Isten ma is kész arra, hogy szeretetével birtokba vegye a mi szivünket és lelkünket. Azt akarja, hogy bárhol vagyunk szerte e világon, Krisztus nevében és Krisztusért szolgáljunk.

Vájjon számithat-e ő miránk?

IMÁDKOZZUNK:

Könyörgünk, Istenünk, a Te Szentlelked hadd ejtsen foglyul minket. Ajándékozz meg bátorsággal és hittel, hogy kimehessünk a világba minden napon és hirdethessük Krisztust mindazzal, amit csak gondolunk, szólunk vagy teszünk. Az ő nevében könyörgünk. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Vájjon hirdeti-e az én életem Krisztust?

Nea| J. Hardinné, (Virginia}

JULIUS 29.