Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Mert szűkölködő sem vala öközöttük senki, mert valakik iföldek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát és letevék az apostolok lábainál.” Ap. Csel. 4:34.

Olvasd : Ap. Csel. 4:31-35.

J^UN'EBBRG JÁNOS, 100 évvel ezelőtt, Finnország egyik legnagyobb költője volt. Egyik müvében egy parasztemberről és a feleségéről beszél, akik egy kis hegyvidéki telepen próbáltak otthont alapítani és kiharcolni a mindennapi eledelt a földtől. Az első évben árvíz és fagy tette tönkre a termést. Ilogy éhen ne pusztuljanak, kevéske gabonalisztjüket fakéreg-darával szaporították.

Azután egy jó esztendő következett, de utána megint minden rosszra fordult. A termés odaveszett. Ételükbe kétszerannyi fakérget kevertek most, mint az első évben. De a harmadik év végre bő termést hozott.

Örömében az asszony igy szólt: “Na, most már nem kell fakérget ennünk ezután. Csupa, tiszta rozskenyéren élünk!”

Férje azonban megfogta a kezét és nagyon komolyan ezt mondta: “Ezután is kell még fakérget keverni a lisztünkbe; a szomszédunk gabonatermése elfagyott az éjjel.”

Az a lelkűiét, mely a szomszéddal ilyen önmegtagadással és szivszerint törődik, közvetlen örökség az őskeresztyén Egyháztól, ahol “szűkölködő nem vala köztük senki.”

I MÁDKOZZUN K:

Mennyei Atyánk, sokszor magunknak étünk, egyedül csak önzőn, önmagunknak. Ébressz rá bennünket e hibánkra. Láttasd meg velünk a felebarátunkat, akinek szüksége van mireánk. Jézusért. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztus arra tanít: nem örülhetek a magam bővölködésének, ha a felebarátom szükségben van.

KHm|?r M, L,, (Oregon)

JULIUS 28.