Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim.” Ap. Csel. 1:8.

Olvasd : Ap. Csel. 2:14-21.

JHIKÖíZBBN az Apostolok Cselekedeteit olvastam, feltekintettem egyszer és a mennyezeten egy apró pókot pillantottam meg. Amint néztem, lassan ereszkedni kezdett, egy csaknem láthatatlan fonalat bocsátva ki magából. Csakhamar átláttam, min iparkodik. A fal mellett levő fűtőtestre akart leereszkedni.

A pókocska azonban elvétette a dolgot. Mire a fűtőtest magasságába ért, sőt már annál is lejjebb, rájött, hogy rosszul számított: céljától egy bizonyos távolságban függött a levegőben. Megpróbált a fonalon közelebb lendülni, de hiába. Mikor erre rájött, kétségbeesetten kezdett futkosni le s fel a fonálon. Egyszer aztán, amikor ismét a fonal végére ért, odaléptem és gyengéden ráleheltem a fonálra. Erre az a pókkal együtt lengeni kezdett, mig végre a pók a fűtőtestei elérte s fonalát rajta megrögzitette.

Pünkösd előtt a tanítványok erőtelenek voltak. Mindazáltal állhatatosak maradtak Jeruzsálemben a hitben. S akkor, pünkösd napján Isten lehelete megérkezett. Erővel teltek meg s valósággá vált számukra, ami előbb még lehetetlen volt.

Isten ma is meg tud bennünket ajándékozni erővel.

IMÁDKOZZUNK:

Minden életnek Istene! Időnként mi is erőnk és reménységünk fogytával vagyunk. Úgy érezzük, hogy minden elveszett. Mindazonáltal hitünk megáll és segítségért Hozzád folyamodunk. Tölts el bennünket Szent Lelkeddel, hogy cselekedhessük szent akaratodat. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Uj életért zendül imánk,

Isten Galambja szállj reánk!”

Parker E. Harry, (Ontario)

JULIUS 25.