Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre. És mikor bementek, felmenének a felsőházba.” Ap. Csel. 1:12-13.

Olvasd: Ap. Csel. 1:10-14.

SZOMBATNAPI JÁRÓFÖLD a zsidóknál lemérhető volt.

Egy bizonyos térbeli távolságot jelentett. A keresztyén ember napi útját nem lehet mérőléccel lemérni, mert ez lelki zarándoklás.

A keresztyén zarándoklás messze visz, lelki magaslatokra, Istennel hitbeli közösségre, emberekkel szeretetteljes részvétre és segitőkészségre. Ez a zarándokút bejárja az egész világot és megkeres minden embert. Leszáll a szükség, a nyomor, kétségbeejtő mélységes völgyeibe is, hogy Krisztus fényes reménységét hozza Krisztus-nélküi élő embereknek.

A tanítványok, amint a “szombatnapi járóföldről” megtértek, a jeruzsálemi “felsőházban” találkoztak. S ott mindannyian, szent egyetértéssel imádkozásba foglalták magukat. Ami a távolságot illeti, az általuk megtett út rövid volt, de lelki következményeiben végtelennek ígérkezett.

A Szentlélek jött el, hogy őket és a Krisztus Egyházát megindítsa és magával ragadja Isten erejével a világon, az időn és az örökkévalóságon át vezető útra.

IMÁDKOZZUNK:

Istenünk, vezéreld lábainkat lelki utakon, melyeket Teérted járunk. Járj velünk mindenütt, szüntelen Temagad. így több lesz a mi utunk, mint puszta előbbrejutás e világ útjain. Tedd a mi útjainkat a Lélek útjaivá, Krisztussal járás útjaivá, aki Így tanított imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ...” Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A keresztyén ember útja mérhetetlen lelki távolságokra elér. Whitney M. Leroy, (Michigan)

JULIUS 2 6.