Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked; a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Ap. Csel. 3:6.

U A B I N D R A N A T TAG-ORE, India nagy költője mesél a koldusról, aki egyszer észrevette, hogy királyának kocsija közeledik felé. A koldus kinyújtott kézzel állt, alamizsnát kérve. A kocsi megállott. A király leszállt és a koldus felé indult. A király is kinyújtotta a kezét, de nem azért, hogy adjon, hanem, hogy kapjon! Elcsodálkozott a koldus és a tarsolyában a gabonaszemeket az újjai között, áteresztette, mig csak egyetlen egy szem maradt. Ezt azután odaadta a királynak.

Este, a tűz mellett, a koldus kiürítette tarisznyá át; kiszedte belőle a gabonaszemeket, hogy vacsoráját elkészítse. A tarisznyában levő utolsó gabonaszem nehéz volt, — mert egy aranyszem volt az! “Bár a királynak adtam volna minden szem gabonámat, — siránkozott a koldus, -— mert akkor minden gabonaszem aranyszemmé változott volna!”

iMi nem kell hogy Istentől alamizsnát kérő koldusok legyünk. Jobb, hogy ha azzal törődünk inkább, mi az Isten akarat számunkra, mintsem azzal, hogy azt kérjük Tőle, amit mi akarunk. Az által leszünk gazdagok, amit mi adunk Istennek; mert az a segítő szeretet aranyszemévé válik, maradandó értékké a magunk számára.

Tanits meg minket, Uram, hogy mi csak elvesztegetjük, amit önzőn magunkra költünk. Segíts, hogy örök kincseket gyüjtsünk az által, hogy átadjuk magunkat és mindenünket, amink van, Neked, Használd azokat és minket is a mi Mesterünk szolgálatára. AMEN.

JANUÁR 19.

Olvasd : Ap. Csel. 5:1-8.

Wall Ernő (New York).