Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak, a nékünk adott kegyelem szerint, ... hitnek szabálya szerint teljesítsük; az adakozó szelídséggel művelje.” — Róm. 12:6 és 8.

lé É T EGYHÁZKÖZSÉG egy gyülekezetté egyesült, de — mivel az egyik öreg templomépületet nem tudták eladni, ez éveken át hátráltatta az egyesülést és visszavetette az egyházi életet. Végül is egy buzgó egyháztag egész életének megtakarított keresetét rááldozta és megvette az öreg épületet. Éveken át olyan volt az a használhatatlan ingatlan, mintha egy malomkő lett volna a nyakában; az ő nagylelkűsége következtében azonban felépült az új templom. Az egység által megerősödött gyülekezet valóban jótékony erővé vált a városka életében.

Mikor már minden reményről lemondott, hogy az ócska épületet valamikor is el tudja adni, — egy gyár megvásárolta tőle. Az adás-vételen nagyon szép hasznot is csinált a derék ember. Mindezt a hasznot azonban ő “az Ur pénzének” nevezte. Kamat nélkül és hivatalos papírok nélkül egyik üzletembernek a másik után kölcsönözte ki ezt a pénzt, — olyanoknak, akik most kezdték az életet. Ezen felül pedig a derék öreg több mint tizedét adta személyes jövedelmének is istenes célokra. Valóban addig adakozott a pénzéből és idejéből, mig segítséggé vált mások számára.

Vájjon számithat-e ránk Isten, hogy időnkből, pénzünkből, tehetségünkből annyit adunk Neki, hogy azzal segítsük élőre az Ő országának ügyét?

Mi Atyánk, köszönjük NeKed sokféle ajándékodat, melyekkel minket megáldottál. Cselekedd kegyelmesen, hogy hálás szívvel töltsük e napot a Te dicsőségedre az által, hogy időnket, tehetségeinket, vagyonúnkat mások szolgálatára használjuk. Krisztus nevében kérünk. ÁMEN.

Olvasd: Márk. 10:17-22.

Coole B. Artur (Kansas).

JANUÁR 20.