Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

JANUÁR 18.

“Adjatok, néktek is adatik.” — Luk. 6:38.

M I K 0 R ILLÉS próféta a sareptai özvegyasszonnyal találkozott az özvegy éppen készült, hogy a házban található utolsó ételét elkészítse. Az éh-halál azután már csak idő kérdése lett volna. De Illés kérésére az özvegy kiüresitette a lisztes vékát és megsütötte a pogácsát. Aminr. szedett a vékából, Isten mindig kipótolta. "A vékabeli liszt nem fogyott el." (I. Kir. 17:16.)

Az özvegy adott valaki másnak, és Isten visszatérítette neki. Ez az egy kis ajándék, a legjobb és az utolsó abból, amije volt, élet és halál különbségét jelentette. Az Isten országát szolgálta vele; jól tartott egy éhes prófétát; és háza népe is el volt látva étellel a szárazság egész Időtartamára. Jótékony adakozás volt ez valóban, melyből segítség származott.

Sokónknak üres a vékája manapság, és a lelki éhhalál csak idő kérdése, mert — amikor már fájni kezd, — abbahagyjuk az adakozást. Minél kevesebbet adunk, annál inkább fáj az. Magunk számára tartogatjuk a legjobbat és az utolsót.

“Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe.”

Mi Atyánk, bocsásd meg a mi önzésünket. Növeld meg a ml sziveinket, hogy jobban szeressünk Téged. Taníts minket, hogy amint odaadjuk életünket és javainkat a Te szolgálatodba, Te gondoskodni fogsz minden szükségünkről. Krisztus nevében. AMEN.

Byars H. Vilmos (Tennessee).

Olvasd : Luk. 6:35-38.