Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 2 2.

“Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Zsolt. 23:4.

||ALÁLRÓL és halhatatlanságról szólt a prédikáció s a lelkész közben a következő történetet mondta el:

Egy apa a kisfiával sétálni ment a mezőre. Gyönyörű délelőtt volt. Nagy örömmel indultak útnak.

Amint séta közben egy keskeny hídhoz értek, a fiúcska igy szólt: “Édesapám, én félek. Nem merek keresztülmenni a hídon.” Az apa kézenfogta a kisfiút és igy biztatta: “Ne félj, kisfiam, itt van édesapád veled, és erős és biztos a hid.” Átérve, tovább folytatták útjukat a zöld természetben és gyönyörködtek annak szépségében.

Amint hazafelé tartottak, fiúcska ismét megszólalt: “Édesapám, nem merek átmenni a hidon.” Az apa megint megbiztatta, hogy nincs mitől félnie. S a kisfiú azért csalt még mindig félt. Akkor az édesapa karjaira vette s a fiú nemsokára elaludt. Mikor felébredt, megint csak azt mond ta: “Édesapám, úgy félek átmenni a hidon.” — “Fiacskám, — felelt az apa, — már átjöttünk a hidon s már itthon is vagyunk.”

Mennyei Atyánk, űzd el szivünkből a félelmet. Oltsd mindenikönk szivébe a Te Szentlelked jelenlétének tudatát. Végy körül bennünket szent karjaiddal és adj tartós békességet sziveinknek. Szerető Urunk és Megváltónk nevében kérünk AMEN.

Olvasd : Zsolt. 23.

Temple B. Y. Erzsébet (Kalifornia).