Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 21.

“Imé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencebői, és a te kezedből is, óh király, kiszabadit minket. Dán. 3:17.

g OK-SOK évvel ezelőtt az angliai Durham-ben 164

bányászra rászakadt a szénbánya s mindannyian ott pusztultak el. Amikor a mentő-csapatok megtalálták a holttesteket, egy deszkadarabra felírva ezt az üzenetet találták: “Az Ur velünk van. Készen vagyunk a mennybe menni. Áldott legyen az Ur! Áldott ima-órát tartottunk. Minden ember kész a dicsőségbe bemenni. Csütörtök, fél három óra.”

Ezek a szénbányászok tudtak az örökéletről, — arról az életről, mely időtől, életkörülményektől, balesetektől, megpróbáltatástól mentes. Ők ismerték a Megváltót, akiben minden veszély esetére erőt nyerünk. (Fii. 4:13.)

Valóban, Krisztusban győzedelmeskedni tudunk bűn és halál fölött. Sőt még ennél is többet. Mint Henry Mathew, a bibliamagyarázó tudós irta egyszer: “Isten megszabadít bennünket, — vagy a haláltól, vagy a halálban.” Együtt örvendezhetünk Pál apostollal, amint a rómaibeliekhez írott bátorító szavait olvassuk: “Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet ... nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm. 8:38-39.)

0 Életnek Ura, szabadítsd meg minket a bűn bilincseitől és a halál félelmeitől. Add, hogy megpróbáltatás és szenvedés által megismerhessük a Te jelenléted dicsőségét és azt a Te örök szerelmedet, melyet Jézus Krisztusban jelenttettél meg nékünk. Az ő nevében kérünk. ÁMEN.

Olvasd; Dán. 3:1-19 vagy Ap. Csel, 17;21-26,

Pawson H, Cecil (Anglia).