Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 2 0.

“Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok; tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van.” Luk. 24:39.

E G Y régi legendában van szó arról a királyfiról, aki kihirdettette, hogy azt a hajadont fogja feleségül venni, akinek a legszebb kezei vannak az országban. Alattvalói azon iparkodtak hát, hogy leányaik kezeinek szépségét megőrizzék. Úgy akarták ezt elérni, hogy nem engedték őket semmiféle kétkézi munkát végezni.

Egyszer egy igen szép leány meglátott egy nagy kánok közt szenvedő és életveszedelemben vergődő állatot. Kezeire nézett, — finom, makulátlan kezeire s a királyfira gondolt azzal a vágyott reménnyel, hogy az nemsokára bizonyára az ő kezét kéri meg. — Azután a szenvedő tekintettel segítségért esdő állatra tekintett. A könyörülő és segítő szeretet belső parancsszava volt az erősebb. Az állat megmentése közben azonban kezei úgy megsérültek, hogy a sebhelyeket soha nem tudta a test kinőni. Amikor a királyfi meglátta kezeit s megtudta, honnan származnak a sebhelyek, megszerette a leányt és feleségül vette.

A legszebb kezek azok, amelyek a szolgálat és áldozat jegyeit viselik. Mindenek fölött az Ur Jézus sebhelyes kezei. l>e mindazok, akik hitből származó szolgálatot végeznek és áldozatot hoznak a Krisztus nevében, osztoznak ővele a mennyek országának örök boldogságában.

Megváltó Krisztusunk, földönjártod napjaiban szeretetben való szolgálatra nyújtottad ki áldott kezeidet. Sőt még megdicsőült testeden is hordoztad a szenvedés szegeinek nyomát. — hogy majd az örökkévaló országban is Veled együtt örvendezhessünk. ÁMEN.

Olvasd : Luk. 24:36-49.

Robinson Lex (Ausztrália).