Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“...mindig imádkozni kell ...” Luk. 18:1.

]|LMOMBAN sokszor jártam a római Circus Colosseum-ban. Egyszer azután valóságban is ott lehettem. Ott mentek végbe annak idején a gladiátorok viadalai. Ott történt, hogy Krisztus első hívei közül sokan életüket adták hitükért. Amint ott álltam és körül néztem az arénában, ahol férfiak és nők, oly sokan áldozták életüket krisztusi hitükért, képzeletemben láttam őket keresztrefeszitve, máglyán égve és vadállatoktól szétmarcangoltatva. És azt kérdeztem:

— Hogyan tudták mindazt elszenvedni?

A feleletet erre a kérdésre még az nap megkaptam a katakombákban, ahol keresztyének ezreit temették el a kegyetlen üldözések 200 esztendeje alatt. Az első keresztyének ott, a katakombákban jöttek össze úrvacsoravételre, dicséretek éneklésére, istentiszteletre és imádkozásra. Abban, hogy lelki életüket gyakorolták ott, a katakombákban, abban nyertek erőt arra, hogy szembenézzenek azzal, ami a Colosseumban várt reájuk!

Ha sikeresen akarunk szembeszállni az élet “koloszszeumaival”, megpróbáltatásaival, — előbb erőt kell nyernünk ahoz az élet “katakombáiban”, imádságos lélekgyakorlatokban.

JANUÁR 8.

Urunk, Istenünk, hálát adunk Neked aa első keresztyénekért és az ő életükből ránk áradó ihletésért. Amikor próbatétel órája köszönt ránk, segíts, hogy oltalmunkat és erőnket Tebenned találjuk meg. Megváltónk nevében kérünk. ÁMEN.

Olvasd : Rom. 8:26-28.

Lueg F. Károly (Louisiana).