Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Imádkozzatok érettünk.” Zsid. 13:18.

M I N DE N keresztyén kiáltása ez: “Imádkozzatok érettünk!” Újra meg újra hangzik ez a kiáltás keresztyének ajkáról rettenetes veszélyek és nagy megpróbáltatások között. Az imádság a ős-egyháznak egyik legfeltűnőbb ismertetőjele. A tanítványok Jeruzsálemben imádságban és lelki közösségben várták a Szentlélek megígért megjelenését és erejét. Imádkoztak az üldöztetések és próbák között. Mikor Pált és Silást börtönbe vetették, “imádkozván, énekkel dicsőiték az Istent.” (Ap. Csel. 16:2.5.) Imádságaik által ők szüntelen Isten vezetését kei esték.

“Imádkozzatok érettünk!” — Ez az imádsága azoknak, akik internáló táborokban és börtönökben vannak. Kötelességünk azokért imádkoznunk, akik az emberi szabadságért való küzdelemben — szárazföldön vagy tengeren — szenvedéseket viselnek. Mennyire szükségük vau a mi imádságainkra! Ha figyelünk, hallhatjuk veszedelemben levő emberek kiáltását felénk, akik ismerjük az utat a kegyelem trónusához: “Imádkozzatok érettünk!”

És hogyan mulaszthatnánk el egyetlen napot anélkül, hogy imádkoznánk és könyörögnénk azokért, akik nem ismerik a Krisztust?

Mennyei Atyánk, segít minket mindig azzal a tudattal imádkozni, hogy Te mindent legjobban tudsz. Ajándékozz meg minket olyan hittel, mely tudja, hogy Te minden imádságunkra a Te isteni bölcseséged szerint felelsz. Szent Fiad nevében könyörgürk. AMEN.

JANUÁR 9.

Olvasd : Ján. 17:9-11.

Turner P. Róbert (Dél-Karolina,)