Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - JOÓB OLIVÉR: Megújuló egyház

pontjaihoz, amelyeket sok további ponttal lehetne kiegészíteni. Mint ilyen, természetesen sok értékes gondolatot, javaslatot tartalmaz, amelyek megvalósítása már régóta időszerű. Ilyenek a lelki építkezés, az egyházi alkalmazottak evangélikus kötődése, az egységes lelkészi fizetés bevezetése, a felnőttképzés, szóróanyag készítése stb. A vitaanyagban (a Munkamódszer pont alatt) öt fejlesztési terület, ezen belül „negyvenkét lehetséges stratégiai cél" szerepel, amelyeket huszonegy horizontális cél egészít ki. Ezek tartalma ismeretlen. Hogy a horizontális cél, illetve kritérium mit takar, az szintén nem derül ki. Az öt fejlesztési területből és negyvenkét stratégiai célból kiválasztottak „öt lehetséges kiemelt stratégiai célt", és kidolgozták azok „fejlesztési tartalmát". Hogy ezt a kiválasztást mi indokolja, nem tudjuk meg. Nem is tudjuk öszszehasonlítani a többi harmichéttel. Ezt az öt kidolgozott vázlatot példának szánták, vagy ezeket tartják legfontosabbnak? Mit jelent a kétszer is előforduló „lehetséges" megjelölés? Esetlegest, tetszőlegest? A többit is így lehetne kidolgozni, ha akarnánk? Mindegyik csak „lehetséges", egyik sem égetően szükséges? A részben ismeretlen célok dzsungelében eltéved az ember, és a „lehetséges" jelző elbizonytalanítja. Ezek az észrevételek egyre inkább jelzik az egész stratégia olvasásakor észlelt elvi tisztázódás és helyzetfelmérés hiányát. Egy helyzetelemzést ugyan az átfogó vita és országos felmérés eredményeképpen (?) kilátásba helyez a vitaanyag (3.6.). Szerintem ezt a munka elejére kell tenni, mégpedig az elvi tisztázódáshoz csatolva. Ilyeneket azért készítünk, hogy ezekre építsünk egy tervezetet, és ezekből vezessünk le minden feladatot. Az elvi tisztázódásnál önértelmezésünknek, küldetésünknek mai megfogalmazására gondolok. Keressük a választ önmagunkra nézve: mi ad értelmet az egyház létének, milyen lehet a mai megjelenési formája? A bibliai-teológiai meghatározottság (tradíció) hogyan válik szociálisan tapasztalhatóvá (szituáció)? Hogy értelmezzük magunkra nézve az egyház küldetését, és melyek a feltételei a küldetés teljesítésének? Milyen eszközök, cselekvési módok állnak a rendelkezésünkre? Milyen szerepet játszik az egyház léte és küldetése szempontjából a communio/koinónia? E szavak tartalma szorosan összefügg az „élő kövek" metafora értelmével, amelyet érdemes lenne kiaknázni és a stratégiában mint vörös fonalat végigvezetni. Az egyház megújulásáról is kellene alapvető, iránymutató, biztató szót szólni a hitt és tapasztalt egyház feszültségében. Mi az egyház megújulásának garanciája, feltétele? Hogyan mehet az végbe? Hogyan függ össze ezzel az alulról való építkezés, a bázismozgalom, az általános papság gondolata? Nem kellene ezt az alapvetést hosszan és bonyolultan megírni. Ha lehet, olyan egyszerűen és világosan, hogy minden egyháztag megértse, rábólintson és megjegyezze. Ez által lehetne a megújulási stratégiát biztos alapra helyezni, egy pontból elágaztatni és az embereket a megújulás érdekében lelkesíteni. A stratégia mottóját/lógóját érdemes lenne kártyán, plakáton megjeleníteni, hogy ez által is emlékeztessük és mozgósítsuk az embereket. Az elvi tisztázódás után szükségesnek látnám az egyház környezetének elemzését elvégezni. Milyen társadalmi, vallási környezetben él az evangélikus egyház? Milyen kihívásokat, elvárásokat, lehetőségeket jelent ez? Hogyan határozza meg ez a környezet