Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - JOÓB OLIVÉR: Megújuló egyház

az egyház tagjainak életét és azok helyzetét, akik felé az egyház szolgálata irányulhat? Mit jelent az ország jelenlegi „totális csődje", „erkölcsi, anyagi lepusztulása", „a magyar nemzet végveszélye" - ahogy egy ismert közgazdász professzor fogalmaz - az egyház szolgálata szempontjából? A harmadik alapvető tisztázódás a stratégia számára a „seregszemle". Milyen a hadseregünk? Hogy néz ki az evangélikus egyház? Mennyire felel meg isteni meghatározottságának és a kor követelményeinek? Mik az erősségei, hol vannak a gyenge pontjai? Véleményem szerint akkor is, ha a stratégia legtöbb olvasója és megvitatója „ugyanabban az egyházban él, mint a stratégia előkészítői, és látja a problémákat, érzi a nehézségeket" (1.2.), szükséges ezeket néven nevezni és küldetésünk szempontjából rangsorolni. Ez megint csak szükségesnek látszik a stratégia célkitűzéseinek széles körben való megértéséhez és az emberek motiválásához: ezen és ezért kell változtatni. Bizonyos pontokon azt kellene mondani: itt a változtatás égetően szükséges! Ezt azért írom, mert otthoni tartózkodásom ideje alatt megdöbbentő esetek egész sorát tapasztaltam az evangélikus egyházban. Ezért is tartom fontosnak, hogy az egyházhoz méltatlan és káros gyakorlatokat néven nevezzük és orvosoljuk. Ezek után a stratégia néhány pontjához fűzök megjegyzést. 2.7. Ha az országos terv elkészül, érdemes lenne felszólítani a kerületek, egyházmegyék, gyülekezetek, intézmények vezetőit arra, hogy a központi stratégia széles körben történő megtárgyalása után munkatársaik bevonásával készítsék el annak lebontását a saját területükre. 3.2.2. Az egyház prófétai szolgálata elsősorban nem kezdeményezésből áll, hanem Isten igazságának és jó rendjének a világi hatalom számára való kritikai hirdetéséből akkor, amikor a felsőbbség hatalmával visszaél, és igazságtalan, embertelen és a környezetre káros tevékenységet folytat vagy megtűr. Az ilyen szolgálat egyúttal növeli az egyház tekintélyét és hitelét a jóérzésű emberek szemében, talán még a felsőbbség szemében is. Ha ez a szolgálat a kezdeményezés formájában is megnyilvánul, az csak jó. 4.1. A kérdésfeltevés, hogy milyennek szeretnénk látni egyházunkat, interjúalanyok esetében jogos; egy megújulási stratégiában viszont az egyház Krisztusban meghatározott voltából és működéséből kell kiindulni. Az említett jellemvonások és működési módok csak az egyház rendeltetésének felelhetnek meg, és akkor ez már nem „kívánsághangverseny". Hogy egy egyház mikor milyen jellegűvé válik, azt az adott szituáció és küldetésének komolyanvétele határozza meg. 5.2. A lelki megújulás számára segítségül szolgálhat a „szent" fogalmának újraértékelése. Szent az, aki elhívott minket, odaszentelte magát értünk, hogy neki szenteljük életünket, hogy szentül éljünk, hogy szent szolgálatban álljunk, szent házát, szent igéjét, a szent keresztségét, szent vacsoráját megbecsüljük, szent gyülekezetét építsük, hogy a szentek szükségleteiről gondoskodjunk. „.. .mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá..." (lPt 2,5). Ebből következik a keresztény élet és szolgálat méltósága és minősége. 5.3. A „személyi erőforrások fejlesztésénél" az egyházi alkalmazottak és tisztségviselők képzése rendkívül fontos feladat. Ahogy a kántorképzés évtizedek óta áldásosán működik, úgy kellene az egyháztagok felnőttképzését is intézményesíteni és rövi-