Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - GONDA S. LÁSZLÓ: Élő kövek, diaszpórában

gyeimet arra, hogy a spiritualitás/lelkiség középpontba állítása és kritériummá tétele önmagában is az egyház sajátos evangéliumi küldetésének teljesítését teszi a Magyarországi Evangélikus Egyház minden tevékenységi körének mértékévé. A stratégia további kidolgozásának fontos eleme lehet a dialógus arról, hogy mit jelenthet a gyakorlatban a sajátosan protestáns „spirituális kultúra fejlesztése és elmélyítése" (5.2.1.). A „Vízió - milyen legyen az evangélikus egyház?" című rész (4.) keretében talán hangsúlyosabban megjelenhetnek az egyház életének bibliai gyökerei és kritériumai, és ezek összefüggésében bontakozhat ki a továbbiakban gyümölcsöző vita a lelkiség tartalmi vonatkozásairól. Misszió a stratégiában Ha a vitaanyagot missziói szempontból vizsgáljuk, valójában két kérdésre keressük a választ: egyrészt arra, hogy a felvázolt stratégia mennyiben felel meg annak a szemléletnek, amely a keresztény egyházat, benne a Magyarországi Evangélikus Egyházat is Isten missziójának kitüntetett instrumentumaként fogja fel a világban, a világért és a világgal való szolidaritásban, Krisztust mint Megfeszítettet és Feltámadottat hirdetve krisztusi - tehát inkarnációs és kenotikus - módon. A másik kérdés, hogy a keresztyén misszió milyen módon jelenik meg a gyakorlatban az egyház életében. Az első, az egyház missziói természetére vonatkozó kérdéssel kapcsolatban kulcsfontosságú a vízióról szóló fejezet következő megfogalmazása: „...az evangélikus egyház legyen missziós központja az országon belül lassan növekvő keresztény vallási többségnek" (4.1.1.). Ugyanebben a bekezdésben arról is szó van, hogy „...a kereszténység magyarországi megerősödéséb[ől]... az evangélikus egyháznak is ki kell vennie a részét mint Isten missziós eszközének" (uo.). Üdvözlendő, hogy a stratégiatervezet tehát a Magyarországi Evangélikus Egyházat a missio Dei összefüggésében értelmezi, és konkrét küldetését ebből eredezteti. A megfogalmazás azonban felvet kérdéseket. A legfontosabb ezek közül, hogy az egyébként nyilván mindannyiunk által kívánatosnak tartott állapot - „az országon belül... növekvő keresztény vallási többség" (uo.) - vajon mint jelenlegi adottság vagy mint vágyott és elérendő cél van ebben a kijelentésben tételezve. Míg egyrészt ma is igaz, és a 2001. évi népszámlálási adatok alapján sem vitatható, hogy hazánkban döntő többségben vannak azok, akik magukat valamelyik (történelmi) keresztyén egyházhoz tartozónak vallják, nem hunyhatunk szemet a felett a tény felett sem, hogy az aktív egyházi életet élők ma is kisebbségben vannak. A névleges és elkötelezett egyháztagság között tátongó szakadék - mint a történelmi egyházak primer, bár nem kizárólagos missziói tere - ebben a megfogalmazásban nem kap megfelelő figyelmet, így ez a jövőben további árnyalást igényel. Mindezzel együtt elmondható, hogy a vitaanyagon végighúzódik az az igény, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház sajátos küldetésének betöltését tekintse prioritásnak, és minden egyéb - anyagi, infrastrukturális, gazdasági - szempontot ennek rendeljen alá és ennek érdekében mozgósítson. Ez a paradigmaváltás igényű szemléletmód a stratégia legfontosabb és ezért központi eleme: a kérdés - minden egyház