Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - GONDA S. LÁSZLÓ: Élő kövek, diaszpórában

örök kérdése - az, hogy a stratégia részletes kidolgozásakor és főként a gyakorlatban történő alkalmazásakor sikerül-e majd következetesen érvényesíteni ezt a szemléletet. A missziói munka gyakorlatára vonatkozó kérdéssel kapcsolatban elmondható, hogy a négy kiemelt terület - gyülekezet, ifjúság, oktatás, gyűjtemények - mindegyikén megjelennek a missziói szempontok. A felvázolt javaslatok és tervek mind az egyház küldetését szolgáló és azt vonzóvá tenni igyekvő szándékot feltételeznek. A keresztyén misszió klasszikus ötosztatú megfogalmazását követve: a közösségi (koinónia), diakóniai és istentiszteleti (liturgia) elemek erős hangsúlyt kapnak, és ezzel az egyház Isten országának jelét felmutató (praesentialis), befelé vonzó (centripetális) missziói vonatkozásai kellő intenzitással megjelennek. Külön kiemelendő ebből a szempontból az országos missziói iroda kiépítésének távlatát is magában hordozó gyülekezetépítési tanácsadó szolgálat felállítására vonatkozó javaslat (6.1.4.1.). Ugyanakkor további hangsúlyt lehetne fektetni az evangélium konkrét meghirdetését és az Isten országáról való személyes tanúságtételt jelentő missziói aspektusokra (kérügma és martüria). Ezek az egyház konkrét, „kifelé" irányuló (centrifugális), hitre hívó (evangelizációs) és biblikus értelemben vett prófétai küldetésének elemei, amelynek szerepét a stratégiában tovább lehet erősíteni, hogy a missziói munka gyakorlati megvalósulásában a dimenzionális és intencionális elem dinamikus egyensúlya megvalósulhasson. Végül két területre kell még ráirányítanunk a figyelmet, szintén a missziói munka gyakorlati megvalósulásával kapcsolatban. Ebből a szempontból fontos és messze ható jelentőségű a „Prioritásokra épülő misszió" című fejezet (6.1.2.), amelynek következetes véghezvitele önmagában is komoly és sok tényezőt összehangoló stratégiai tervezést igényel (vö. új gyülekezetek alapítása, fenntarthatatlan gyülekezetek kérdése). Ide tartozhatna azonban még két elem, amelyek hiánya a vitaanyagban ezen a téren feltűnik. Felvetődik a kérdés, hogy hogyan kívánja betölteni a Magyarországi Evangélikus Egyház a „föld végső határáig" érvényes küldetését, ökumenikus misszióját. Természetesen nem lehet vitatkozni azzal a megállapítással, hogy „...fizikai korlátaink nem teszik lehetővé, hogy mindenütt folytassuk missziói szolgálatunkat" (6.1.2.1.). Meggyőződésünk azonban, hogy Krisztus egyháza minden tagjának - benne a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, de a Magyarországi Református Egyháznak is - felelőssége van azért, hogy az evangélium eljusson minden néphez. Ez ma már nem elsősorban a klasszikus pionír misszionáriusi munkát jelenti, sokkal inkább ökumenikus együttműködést a világ egyházaival a küldetés betöltése terén. A Magyarországi Evangélikus Egyház - ahogyan egyébként ez már ma is történik sok esetben - jól körülhatárolt és gondosan megválasztott módon, saját teherbíró képességéhez és felekezeti hagyományaihoz alkalmazkodva vehet részt ebben az ökumenikus missziói folyamatban, azonban ennek a misszióteológiai szempontból megkerülhetetlennek tűnő szempontnak jó lenne hangsúlyozottabban megjelennie a stratégiában. A másik hasonló terület a „minden népek" közül ránk bízottak körében végzett szolgálat kérdése: a hazánkban élő roma felebarátaink, az egyre nagyobb számban közöttünk élő távol-keleti munkavállalók és családjaik, migránsok és menekültek körében