Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - SZEVERÉNYI JÁNOS: Halálos konszenzus vagy hitvalló követés?

SZEVERÉNYI JÁNO S » HALÁLOS KONSZENZUS VAGY HITVALLÓ KÖVETÉS? Az egyháznak fel kell ismernie Jézus Krisztus személyének, tanításának és művének specialitásait, lényegét: - tisztán hirdeti az igét, ami törvény és evangélium; - a megtérést és az Istennel való kapcsolatot helyezi a középpontba; - megvalósítja Isten országát a földön; - mozgásban van, elérhetővé teszi magát és az országot azok számára, akik maguktól erre nem képesek, vagyis mindenki számára (a parancs is így szól Mt 28,16-20­ban); - az elhívottakat elküldi a pogányok felé; - tanítványi csapatmunkában fejti ki tevékenységét; - nem hajlandó teológiai és etikai megalkuvásra; - viselkedése, szavai, öltözéke természetes, normális; - az embert holisztikus valóságában közelíti és segíti (IThessz 5,23); - határozottan hirdeti a kárhozat és az üdvösség valóságát, stb... Ha valóban akarjuk az evangélikus megújulást, és élő kövek egyháza akarunk lenni, adott a megtérés tartalma is. A megtérésnek két lényeges fázisa van: elfordulás a rossz, működésképtelen régitől és odafordulás Isten (új) útjára. Az egyház lényege a misszió, nem pedig egyik tevékenysége a sok közül. Például a diakónia és az oktatás is misszió. A célja mindennek, hogy az emberek üdvös­ségre jussanak. Evangélikus templomból, szeretetotthonból és gimnáziumból is lehet kárhozatba jutni. Missziót csak misszionárius képes végezni. A misszionárius Szent­lélek által újjászületett és általa vezetett ember, akiben Krisztus él; benne az ő gon­dolatai, érzései és az ő cselekedetei vannak. Az egyház minden tevékenysége - lényege és célja szerint - evangélizálás és misszionálás. Amennyiben jövőt álmodunk egyházunknak, akkor spirituális, teológiai szempontból közelíthetjük csak meg a kérdést. Az egyház spirituális valóság. A vitaanyag sokszor emlegeti a misszió kifejezést, de a kifejtésben legtöbbször eltér a misszió bibliai lényegétől. A legtöbb javaslatot, ötletet bármely világi szervezet is felvethetné. Például az ifjúsági munkáról szóló fejezet - már fájó módon - akár egy po­litikai párt ifjúsági tagozatának is lehetne a programszövege. így lejáratjuk és elkop­tatjuk a misszió lényegét. A nyugati egyházak jelentős részének enerváltságát pont ez az egyoldalú világi szak­maiság okozta. Olyanoknak adtak felelősséget, akik nem voltak megújult életű ke­resztyének. Lehet, hogy hisznek Istenben, okos, jó szándékú emberek, de nem lángol a szívük Krisztusért és az emberekért, nem evangélizálnak, nem szánják oda testüket - és életüket - „égő és szent áldozatul" (Róm 12,1). Felelős vezető az egyházban csak megtért ember lehet. Az ilyen megállapításokra so­kan haragszanak. Leginkább azok, akik nem ismerik a megtérés tapasztalatát. Pedig ez olyan evidencia, mint az, hogy mélyvízbe csak az ugorjon, aki tud úszni, és szívműté­tet lehetőleg szívsebész végezzen. A megtérést mindenki maga tesztelheti saját életét vizsgálva. A megtért ember tudja, hogy megbocsátattak a bűnei, megszabadult a „bűntől, haláltól, ördög hatalmától", hgff Inf

Next

/
Thumbnails
Contents