Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - REUSS ANDRÁS: Milyenné legyünk, ha Krisztus reformátori egyháza vagyunk?

Igehirdetés és spiritualitás A második pont az igehirdető, spirituális egyház (4.1.2.) látomása. Az igehirdetés ügye csak ezen az egy helyen szerepel,

4 míg a spiritualitásé tizennégyszer. A spiritualitás persze kiemelt prioritás, amelynek mindenben érvényesülnie kell. Az igehirdetésnek talán nem? Vajon igehirdetésünkkel minden rendben van? Különös, hogy a Szentlélek útjának előkészítésében az emberek által elvégzendő feladatok között csak a formákat, a kapcsolat rendszeres ápolását, új módszerek bevezetését és tanulását említi a tervezet, mert - amint olvassuk - „...ha igyekszünk új módszereket bevezetni és megtanulni, amelyek nem hagyják a kapcsolatot ellankadni, akkor utat nyithatunk Isten lelke számára, és a személyes, illetve közösségi istenkapcsolat virágzásnak indulhat" (5.2.2.). A bibliás ember, a teológus elképedve olvassa ezt a mondatot egy evangélikus egyházi tervezetben. Nem üres szólam volt akkor valamivel előbb, hogy „kiemelten fontos Isten igéjének hirdetése" (4.1.2.)? Nem Isten az, aki teremtő szavával világosságot gyújt az emberi szívében (2Kor 4,6)? Nem a teremtő Szentlelket dicsérjük, aki még a megszáradt csontokat is megeleveníti (Ez 37)? „Az Istennel való személyes és elmélyült kapcsolat" (5.2.1.) fejlesztésénél miért nincs szó sem Isten igéjéről, sem az igehirdetésről? Miért az új módszerek bevezetése és megtanulása kap ilyen hangsúlyt, és miért nem az evangélium igéje, amely ezeket és minden mást is meghatározó tartalom? Vajon meghaladott a hitvallási állítás, hogy „az ige és a szentségek mint eszközök által kapjuk a Szentlelket" (CA V.)? Ha türelmetlen ügybuzgóságukkal nem tesznek otthontalanná másokat a strukturált szolidaritásban és összetartásban, ám vezessenek be és tanuljanak „megfelelő formákat", akik akarnak, de a hazai evangélikus igehirdetés mai krízisében nem lenne fölösleges néhány gondolatot és némi erőfeszítést igehirdetésünk megújításának szentelni. Ha itt nem vigyázunk, nemcsak evangélikusok nem leszünk, de keresztyének sem. Újabb ingatlanok vagy programok Ami az Elcsendesedés Házát illeti, valóban egy új épület a legfőbb orvosság az evangélikusság megszegényedett lelkiségének megújítására?

5 Lehet ez akár gyógyhatású beruházás is, kétlem azonban, hogy egy újabb ingatlan lenne a legígéretesebb kezdet. A lelki megújulás alkalmaihoz ugyanis olyan programok kívántatnak, ahol nem a vidám nyaralásba kell belecsempészni egy kis elcsendesedést, a sportolásba és játékba egy kis igét vagy csupán hangulatkeltő vallásos szöveget. Olyan ifjúsági csendesnapok, amelyeket nem a megawattok bömbölése közbeni rövid szünetek miatt nevezünk csendesnek. A hittől távol levőket persze be kell csalogatni az ige hallgatására - de a benti kínálattal vajon nem csapjuk-e be a betérőket? Akiket sikerült elérni, azokat meg kell erősíteni. Megtörténik-e ez is? Ez elsősorban nem épületek, hanem színvonalas lelki-igei programok és rátermett, lelkes (Lelkes) igehirdetők után kiált. Épületeink már bőven vannak, ahol elcsendesedéssel lehetne próbálkozni. S ha kicsinyeknek bizonyulnak a meglévők, s ha már bővében vagyunk programnak, vezetőknek és ta-