Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - REUSS ANDRÁS: Milyenné legyünk, ha Krisztus reformátori egyháza vagyunk?

pasztalatoknak, akkor ám építsünk újabb házat, nagyot. Üdvözölni kell, hogy egyházunk jól képzett, motivált embereket szeretne látni dolgozói, tisztségviselői és önkéntes munkásai között, s őket képezni és továbbképezni szándékozik. De ezeken túl, éppen a - pontosan meg nem határozott - modellváltás idején a lelkészképzés és -továbbképzés is állandó figyelmet és megfontolásokat igényel. A tervezet erre a fontos kérdésre nem tér ki. üt végletek között A spiritualitás és a személyi erőforrások mint két kiemelt prioritás, valamint a gyülekezetek, az ifjúsági munka, az oktatás, a diakónia és a gyűjtemények mint stratégiai célok elég feladatot rónak mindannyiunkra, hogy ne lehessünk „radikálisan fellépő, politizáló frontegyház". De ha csak ezekre, a saját intézményeinkre, növekedésünkre, a mieinkről való gondoskodásra ügyelünk, nem leszünk-e mégis „befelé forduló egyház"? S nem vagyunk-e már most is túlságosan befelé forduló egyház? Nem tükröződik-e ez abban is, hogy a társadalmi felelősséget csak az iskolák és a diakónia nagyon fontos szolgálatával írja le a tervezet? El akarja kerülni a másik végletet, a közelmúltunkban meg-megjelent „politizáló frontegyház" mellett a konformista egyház kísértését is. E végleteket, a keresztyén hit teljes privatizálódását és teljes feloldódását a társadalomban - véleményem szerint - csak úgy tudjuk elkerülni, ha a helyes utat járjuk. Eminens feladat keresnünk és megtalálnunk az itt említett és sokféle fájdalmat okozó végletek között vállalható és járható utat. Rejlenek olyan pontok a tervezetben, amelyek tágabb értelmezésben magukban foglalhatják ezt a fontos feladatot. Azontúl, hogy az evangélikus egyház útmutatást ad, milyennek szeretné „látni a jövő egyházát és hogyan szeretne élni a jövő egyháza a magyar társadalomban" (2.5.), miért ne vehetne részt az egyház abban a társadalmi párbeszédben is, amelynek témája, hogy miként éljen a jövő embere a jövő világában? Az egyházi „sorskérdéseinkről folytatott kulturált vitán" (4.1.5.) túl vajon nem lenne-e szükséges, hogy a társadalmi sorskérdésekről is folyjék vita egyházunkban?

6 Nem minden alapot nélkülöző aggodalom, hogy ezekkel a témákkal a körülöttünk levő világ diktálhatja az egyház napirendjét, s arra késztetheti, hogy elhanyagolja a maga sajátos küldetését. Az is kelthet aggodalmat, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet kérdéseihez való viszony tudatos végiggondolása és alakítása nélkül kívülről ható nézetek oszthatják meg az egyházat, és az egyes keresztyén ember, sőt maga az egyház is mint intézmény - mivel tájékozatlan és naiv - esetleg csak sodródik az eseményekben, és idegen jelszavak fogságába eshet. Tanuló egyház Amikor a tervezet az egyház szándékának tartja, hogy útmutatást adjon (2.5.), és nagy hangsúlyt kap az egyházi dolgozók, tisztségviselők és önkéntes munkások „szisztematikus képzése és továbbképzése" (5.3.1.), arra utal, hogy e téren nem kevés mu-