Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám
Hozzászólások társadalompolitikai szemszögből - KAMARÁS ISTVÁN: Hogy még jobban röpüljön a zászlóshajó
KAMARÁS ISTVÁN Hogy még jobban röpüljön a zászlóshajó írtam már ilyen-olyan utópiákat és programokat, 1 de még nem olvastam ilyen földreszállott, reális, ugyanakkor kellőképpen ihletett víziót. Elfogult katolikusként fűzök hozzá megjegyzéseket. Elfogultságom oka maga a magyar evangélikus egyház, amelyet mind irányultsága, mind eredményei, mind megújulási stratégiája alapján a hazai kereszténység zászlóshajójának érzek. Azért érzem hitelesnek és ígéretesnek a vitaanyagot, mert - mint vallásszociológus és mint a szomszéd rétjét olykor már-már irigységgel figyelő katolikus hívő - megtaláltam e szöveg fedezetét a hazai evangélikus egyház legkülönbözőbb „terepein": megfordulva gyülekezeteiben, csendesnapjain, tudományos konferenciáin és műhelyeiben, egyetemén és a Szélrózsa találkozón (amelyről mert katartikus élményt jelentett - szubjektív szociográfiát írtam 2 ). Úgy vélem, nemcsak fedezetét találtam meg, hanem olyan többletet is, amelyet érdemes lenne beépíteni a stratégiába, és ezáltal akár némiképpen meg is változtatni jelenlegi struktúráját. E stratégia (amelynek kulcsszavai közül a modellváltással, a spiritualitással, a tabunélküliséggel, az új típusú közösségekkel, az interaktív istentisztelettel, az életmódprogrammal rokonszenvezek leginkább) számomra egyik legmeggyőzőbb vonása Szent Tamás-i értelemben vett bölcsessége, amely nem a magas IQ-t vagy rendszerelméleti, szervezetszociológiai, politológiai, futurológiai szakszerűséget jelent (ilyenekkel is rendelkezik), hanem a „minden erény okos is", „az okosság a jó valóságává transzformálja a valóságról való tudásunkat" elveinek érvényesítését, beleértve a docilitas (a hagyom, hogy tanítsanak) elvét is, amely éppen ebben a diskurzusban valósul meg, amelyben most én is részt veszek. (Bár ami a tanulást illeti, egyelőre mi, katolikusok tanulhatunk ebből a számunkra is ösztönző kihívást jelentő egyházvízióból). A conservando et renovando jegyében olyan elképzelés alakult ki, amely messzemenőben figyelembe veszi - katolikus zsinati terminussal élve - az idők jeleit, amelyet, ha nem is minden stratégiai cél esetében egyenlő mértékben, de egészében a Herwig Büchele által kidolgozott forradalmi etika 3 jellemez. Ez az ethosz - miként a stratégiatervezeté is - mentes a forradalom erőszakos mozzanataitól, mégsem egyszerűen evolutív, mert utópiahorizontja van, és a helyzet, a lehetőségek, a célok, az eszközök, a következmények, az eljárások, a döntések és a megvalósítás egyaránt fontos elemei, valamint taktikája nem a kisebbik rossz, hanem a viszonylag jobb. A hagyomány ebben az elképzelésben nem fékez, nem akadályozza a sokszínűséget (több esetben beszél többféle lehetőségről, módszerről, modellről), a kulturált vitát,
