Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások társadalompolitikai szemszögből - TŐKÉCZKI LÁSZLÓ: Az evangélikus egyház távlatos látomása

TŐKÉCZKI LÁSZLÓ Az evangélikus egyház távlatos látomása Örömmel és érdeklődéssel olvastam jól átgondolt elemzésüket. Bevallom, első olvasatra alig tudtam volna valamit hozzátenni. S a másodikra sem sokat. Emberileg ez a szöveg igen mély számvetés. Az evangélikus népszámlálási „eredmények" tükrében különösen az. Ha valamit mégis hozzáfűzhetek e szép munkához, az két oldalról érdekes és sokban párhuzamos, ugyanakkor mégis más, mint a „református helyzet" - s további egyháztörténeti-társadalmi elemzést igényel. írásukban ugyanis - véleményem szerint a jelen és a jövő „technikai" (szervezeti, gondolati, adminisztratív stb.) felismerései és „kezelése" jobbak és okosabbak, mint a pillanatnyi helyzetet okozó múlt és közelmúlt elemzése. Tehát hiányzik a történeti dimenzió. Pedig annak tanulságait nem hasznosítva könnyen lehet, hogy folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok. Az evangélikus identitást én, a kívülálló nyilván kevésbé értem, látom, de azt bizton állíthatom, hogy az, illetve annak problémái a zsugorodási folyamatokban - az általános szekularizálódáson túl - döntő szerepet játszottak. Az identitás alapjai között viszont egy közösség társadalmi (gazdasági-vallási-„geopolitikai") viszonylatai kimagasló szerepet játszanak. S ennek folyományaként az sem mindegy, hogy hogyan állunk saját múltunkhoz, hiszen mai létünk annak következménye. Bevallom, nem tudom, hogy evangélikus testvéreink - a közelmúlt bizonyos eseményein túl - hogyan dolgozták fel magyar/magyarországi „múltrészüket". Sajnos az egyháztörténet és az egyháztörténészek lassú kihalása miatt valószínűleg az evangélikusság is elszegényedett (legfeljebb a reformáció utáni időkre vonatkozólag hagyományszerűen gazdag) múlttudattal bír. Az újkori magyar történelem marxista sablonjai éppen szellemi-lelkiségi értelemben szegényesek és egyben hamisak. „Múltunkat" vissza kellene vennünk, hogy mai bölcsességünk több legyen! Más területekhez nem nagyon tud mit hozzáfűzni a kívülálló e kiváló összefoglalóhoz, hiszen egyrészt „közös" (protestáns) leírásnak is nevezhető, másrészt amiben különbözünk, azt Önök jobban ismerik. Legfeljebb azt jegyezném meg, hogy mindannak, amit leírtak, hangsúlyosabban kellene a politikai következményeit is artikulálni. Tehát azt, hogy a keresztyénség mindig értékkonzervatív politikai magatartást generál, amely persze nem vaskalapos, buta elmaradottság, hanem Isten törvényeinek örök érvényességéből következik.