Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - CSORBA BÉLA: Élő kövek gyülekezete - Stratégiakészítés a vecsési evangélikus gyülekezetben

CSORBA BÉLA Elő kövek gyülekezete - Stratégiakészítés a vecsési evangélikus gyülekezetben Mottónk: „Az Élő kövek egyháza" egészét az „Élő kövek gyülekezetei" alkotják - az evangélikus megújulás stratégiáját döntően az evangélikus gyülekezetek töltik meg tartalommal. Előzmények Az elmúlt év őszén Révfülöpön került megrendezésre a felügyelők országos találkozója. Izgalmasnak tartottam a témát, amelyről ekkor hallottam először: a megújulás stratégiája. Mivel egy ilyen alkalomra illik felkészülni, kinyomtattam az anyagot az internetről, és elolvastam. Első benyomás: szerkezetileg jól felépített anyag jól fogalmazó emberek tollából. Aztán megint elolvastam, próbáltam figyelmesebb lenni, biztos bennem van a hiba... Második benyomás: okos általánosságokat tartalmazó irat, néhány, az olvasót elvarázsolni képes szóval, kifejezéssel megtűzdelve, no meg számos olyan dologgal, amelyről én úgy gondoltam, hogy most is így van. Egészen biztosan bennem van a hiba... Következett az ismételt olvasás, de most részenként átgondolva. A benyomások egyre jobban megfogalmazódtak, összeálltak bennem: átláttam, hogy ez egy jó kiindulási alap egy későbbi munkához, de konkrét tartalommal nem igazán van megtöltve. Nem tartalmazza a bázis meghatározását, a rendelkezésre álló erők bemutatását. Ezt későbbre teszi. Nekem ez a „való világból" szokatlan forma. A maga általános módján felsorol feladatokat, de nem jelöli meg a szükséges forrásokat, illetve azok előteremtésének módját. Magán a konferencián ezek közül a kérdések közül sokra választ ugyan nem kaptam, de magyarázatot arra, hogy miért van így, igen. Ez is jelentős előrelépés volt. Az igazi nyeresége a dolognak azonban az volt, hogy a felügyelői konferencia után azon törtem a fejem, hogy ezt a nagy országos anyagot hogyan lehet vecsési léptékűvé tenni és gyakorlati dolgokkal, konkrétumokkal gazdagon megtölteni. Lelkésznőnkkel először találkozva és beszámolva a Révfülöpön történtekről, azonnal eldöntöttük, hogy a következő presbiteri értekezlet egyik napirendi pontja lesz az ezzel kapcsolatos beszámolóm. A dolog komolyságának azzal adtunk némi nyomatékot, hogy körülbelül egy-másfél héttel korábban minden presbiter testvérünk megkapta az írásos anyagot azzal a kéréssel, hogy olvassa el az értekezlet előtt. A beszámoló, úgy érzem, jól sikerült, és bár még lehetett érezni a „Mire jó ez? Úgysem lesz belőle semmi..." hangulatát, de már egy egészen más szellemiség életképességet mutató fuvallatát is határozottan meg lehetett tapasztalni. A konkrét hozadék pedig az