Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - MIHÁLYI ZOLTÁN: Misszió és oktatás

visszaszorultak, elsorvadtak. Egyházunk jövőképében négy ilyen szolgálati területet említek meg (2.5.): Diakónia (3.2.3.): Az intézményeinkben folyamatosan zajló ellátás területén, úgy gondolom, jó úton járunk (6.4.2.). Az intézményen kívüli ellátás területén jelentkező feladatokra viszont, beleértve a gyülekezeteket is (6.4.4-5.), a lehetőségeinket figyelembe véve ki kell dolgozni a célirányos cselekvési programot. Oktatás (3.2.4., 4.1.3., 6.3.2.): Értékvesztett társadalmunkban, a szétzilált oktatási struktúrában az újra- vagy újonnan indított intézményeink hiányt pótolnak. Az irántuk folyamatosan megnyilvánuló nagy igény igazolja szükségességüket. Szerepük az egyházi élet szempontjából kimagasló és vitathatatlan. Kultúra (3.2.5.): A globalizáció által átjárt világunkban kultúránkat, elsősorban nemzeti kultúránkat az elüzletiesedés és elsivárosodás veszélye fenyegeti. Az értékőrzés területén sok feladat vár ránk. Nem a korábbi értelemben bírált vagy kedvelt kultúrprotestantizmusra gondolok, hanem annál sokkal általánosabb és átfogóbb felfogásban tekintem a kérdést. Ennek része, és csak része a gyűjtemények (6.5.) problematikája. Áttételesen ugyan, de idetartozónak érzem az egyes szellemi központok kialakítását is. Ebben a kérdésben, úgy gondolom, egy-egy nagyobb gyülekezetre vagy iskoláink egy részére lehetne alapozni, és a működtetésbe bevonni a környékbeli aktív értelmiségieket. Ez a kérdés már felvetődött a Mevét egy korábbi konferenciáján is. Közösségi élet (6.1.1.): Anyagias, csak a fogyasztásra összpontosító társadalmunkban az elidegenedett embereknek igen nagy szüksége van mind a városokban, mind a falvakban a befogadó, hiteles közösségekre. Ezen a téren van talán a legnagyobb szükség az egyházak speciális, mások által kevésbé pótolható szolgálatára. Ez a terület ugyanakkor szinte magától értetődően kínálja a misszió lehetőségét is. Fontos szerepe van itt gyülekezetünk tagjainak, akik ismeretségük révén elhívhatnak kívülálló személyeket is a közösségbe - ha az vonzó -, így a lelkészek olyanokkal is kapcsolatba kerülhetnek, akikkel egyébként nem lenne módjuk találkozni. Jelen helyzetünkben egyházunk egyik legfontosabb feladatának látom (4.1.1., 6.1.2.) missziós, ezen belül hazai missziós küldetésünket. Úgy gondolom, ezen a téren új munkamódszerek megtalálására van szükség. Szakembereknek érdemes lenne elemezni a neoprotestáns és az egyes kisegyházak (szekták) munkamódszerét. Itt nyomatékosan nem a hitbeli és tanításbeli különbözőségek feladására gondolok, hanem a technikai módszerek esetleges alkalmazhatóságára. Itt emelem ki és hívom fel gyülekezeteink figyelmét az oktatási intézményeink nyújtotta missziós lehetőségekre. Manapság nem ritka, hogy a gyerek hozza el a szülőket a templomba, mi viszont nem mindig tudjuk ott tartani őket. Az elmúlt évek missziósnak tervezett alkalmai inkább a velünk járók hitmélyítő alkalmai lettek. Nem vitatva a hitmélyítő alkalmak igen fontos szerepét, missziós célok érdekében én inkább a Tamás-mise jellegű alkalmakat látom megfelelőnek. Szabadjon itt - nem szó szerint idézni dr. Sólyom Jenő néhai teológiai professzor ide vonatkozó gondolatát: akiknek még nem volt kapcsolata az egyházzal, azokat misszionálni kell; akiknek valaha volt