Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - MIHÁLYI ZOLTÁN: Misszió és oktatás

már kapcsolatuk az egyházzal, de eltávolodtak, azokat evangélizálni kell; a gyülekezet tagjainak az igét kell hirdetni. A megújulási stratégiának az életbe való átültetésére, a hozzá kapcsolódó taktikai feladatok kidolgozására és megvalósítására megfelelően képzett, kondicionált és fizetett lelkészi és munkatársi gárdára van szükség, akiket elkötelezett világi tisztségviselők és gyülekezeti tagok segítenek (5.3.). Az egyházban különösen érvényes, hogy csak minőségi munkát szabad végezni. A lelkészeknek ebben a folyamatban kiemelkedően fontos kulcsszerepük van. Munka- és életminőségük javítása alapvető feladat (6.1.3.). Ezen a téren azonban, úgy vélem, nem az egységes lelkészi fizetés a megoldás. Külföldi példák mutatják, hogy ahol a lelkészek javadalmazása elszakad a gyülekezeti munkájuktól - vagyis nincs közvetlen visszacsatolás ott sok esetben nagy számban kiürülnek a templomok (Finnország, Németország), míg az Egyesült Államokban központi támogatás nélkül is aktív gyülekezeti élet van (evangélikus is). Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom, hogy a területi adottságokból adódóan elöregedő, valamint a missziói gyülekezetek lelkészei központi támogatásban részesüljenek annak érdekében, hogy az életviszonyuk megfelelő legyen a minőségi munkavégzéshez. Másik oldalról viszont a jövedelmeknek egy felső határt is meg kellene állapítani az irreálisan magas javadalmazás kialakulásának megakadályozására. A lelkészek munkáját segítendő célul kellene kitűzni az esperesek mellé beosztott lelkészek kötelező kirendelését, akit az esperes belátása szerint a gyülekezetéből kieső munkája részbeni pótlásával vagy egyéb egyházmegyei feladatok, helyettesítsek ellátásával bízhat meg. A lelkészeinkkel kapcsolatban jelentkező lelkigondozói feledatok ellátására meg kellene gondolni kerületenként egy lelkészi (szuperintendensi?) státusz létrehozását. Az ezt a feladatot ellátó személy munkáját a püspök által irányítottan és az esperesekkel összehangoltan végezné. A gyülekezetépítési tanácsadó szolgálat (6.1.4.1.) személyi állományának kiválasztásánál nagyon fontos olyan közreműködőket megnyerni, akik már maguk is részt vettek sikeres gyülekezetépítési munkában. Tehát ne az „íróasztal mellől" irányítsunk át „elméleti" embereket, és ne olyanokat, akiket egyébként más területen nem lehet alkalmazni. A világi tisztségviselőknek, szolgálóknak nemcsak a gyülekezetekben van fontos szerepe (4.1.5.), hanem magasabb egyházkormányzati szinten is. Korábbi egyházkerületi jegyzőként, illetve egyházmegyei másodfelügyelőként elhibázott zsinati döntésnek tartom az egyházkerületi presbitériumok megszüntetését és az egyházmegyei presbitériumok nem lelkészi állományának visszaszorítását. Egyetértek azzal, hogy formális ülésezések és rendezvények feleslegesen kötnek le és vonnak el máshonnan sok energiát, de ezt a presbitériumok tevékenységének újragondolásával és átszervezésével kellett volna inkább orvosolni. Úgy gondolom, vagy vissza kellene állítani ezeket az irányítást segítő szinteket, vagy újakat kellene létrehozni. Megfelelő struktúra esetén a szakmailag alkalmas világi, aktív szakemberek sok terhet tudnának levenni a lelkészek válláról a közösségépítés, a koordináció, a szervezés, a pénzügy, az üzemeltetés, valamint a jogi, gazdasági, műszaki, informatikai feladatok területén.