Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - MIHÁLYI ZOLTÁN: Misszió és oktatás

MIHÁLYI ZOLTÁN Misszió és oktatás Nagy örömömre szolgált, amikor kézhez kaptam Élő kövek egyháza címmel a Magyarországi Evangélikus Egyház megújulási stratégiáját tartalmazó összeállítás vitaanyagát. Különösen örültem, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ez az összeállítás - ha sok vajúdás után is, de - létrejött, ami önmagában is igen nagy eredmény; a stratégiát széles körből, sok területről kiválasztott munkacsapat állította össze; az elkészült anyag nem végleges dokumentum, hanem egy tényleges vitaanyag. Kardinális kérdésnek tekintem, hogy a vitaanyag véleményezése során felszínre kerülő hasznos javaslatok beépüljenek az anyagba. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a megújulás stratégiájának anyaga a viták során ne váljék rózsaszín ködbe vesző, szép, de irreális álmok gyűjteményévé, amivel egy feladat teljesítését ugyan ki lehet pipálni, de gyakorlati haszna nem lévén csak egy polcra lehet eltenni. A vitára bocsátást támogatandó a Magyar Evangélikus Értelmiségi Társaság (Mevét) Intézőbizottsága elhatározta, hogy - a 2.7. ponttal összhangban - a vitaanyag néhány kérdését országos rendezvény programjává teszi a szélesebb körű megvitatás érdekében. Jelen hozzászólásomban minden (részlet) kérdésre nem térek ki, csak azokra, amelyeket másként vagy árnyaltabban látok, illetve azokra, amelyek véleményem szerint különlegesen fontosak. Az egyes témáknál lehetőség szerint jelzem a vitaanyagnak azt a helyét, amelyhez az adott téma csatlakozik. A modellváltáshoz kapcsolódva (2.4.) taktika és stratégia fogalmát nem állítanám szembe egymással. Bármilyen jó is egy stratégia, megfelelő taktika nélkül perspektivikusan eredménytelenségre van ítélve. Ugyanakkor több jó taktikai lépés egymástól függetlenül, megfelelő stratégia nélkül káoszhoz vezethet. A jó stratégiához a megvalósítás során hozzá kell rendelni a megfelelő taktikai lépéseket, vagy más szóval a cselekvési programot. Visszatekintve az elmúlt kétezer év történelmére, azt látjuk, hogy a keresztyénAeresztény egyházak, illetve közösségi csoportok közül azok tudtak fennmaradni és fejlődni, amelyek a komolyan vett spiritualitás mellett megtalálták azt a szolgálati területet, amely az őket körülvevő társadalom számára kiemelkedően hasznos, nemegyszer nélkülözhetetlen volt. Gondoljunk csak az egyes tudományágak és művészetek felkarolására, a gyógyító tevékenységre, az iskolák létrehozására, a felnőttoktatásra, a szegények gondozására vagy például a reformáció társadalmi fejlődést eredményező hatására. Azok a közösségek, amelyek ilyen szolgálatot nem vállaltak fel, előbb-utóbb