Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - HAFENSCHER KÁROLY (ID.): Egy teológus a stratégiáról

ként, a dolgozat elkészítésére fordított időt (bár az utolsó két oldal időzavart érzékeltet) , becsülöm a csapatmunka jelleget, olvasva a résztvevők névsorát, a valóban színes, sokoldalú részvételt, hiszen gyülekezeti tagok, püspök, esperesek, felügyelők, a média embere, könyvtáros, parókus lelkész, a KIE, a Mevisz, a Szélrózsa vezetői, szervezői éppen úgy helyet kapnak, mint a Maek vezetője, budapesti és fővároson kívüli evangélikus egyháztagok. Pozitív vonásnak és tartalomnak ítélem az igényességet, a színvonalas megjelenést, a tudatos vezetőképzés ügyét, az öntudat hangsúlyozását (identitás), a generációk és a generációs árkok figyelembe vételét, az értelmi és érzelmi oldalak fontosságát, az egész irat európai jellegét és ennek megjelenését. A nem egyházi világ foglalkozásait is figyelembe vevő szándékot: vállalatvezetők, vállalkozók, munkavállalók megszokott és használt kategóriáit. Nyelvi szempontból siralmasan rossznak tartom a fogalmazást. Kerékbe töri anyanyelvünket, néha félreérthető kifejezések használatát: összetartás összetartozás helyett, közös beszervezés toborzás helyett. Ki húzza az egyház szekerét? - ezt a kérdést én háromszor - különböző egyházpolitikai helyzetben - vezetőktől hallottam. A Szentírásban sokkal érthetőbb és ma is alkalmazható kifejezések szolgálnak az egyház meghatározására. A „szupervízió" kifejezés az idegen szavak szótárában nem található, de van „szuperrevízió" a felülvizsgálat értelmében és „szupervizit" orvosi értelemben. A „spiritualitás" a lelkiség elfogadott kifejezése. A „felmerült" szó képzavar a „felvetődött" helyett, a súlyos balta, sőt a súlyos probléma is felvetődik vagy előkerül. A „pilot projekt" (k-val c helyett) még nem elfogadott kifejezés a köznyelvben. Az életmódprogram biblikusán a tízparancsolat (nomosz), a szeretet kettős parancsa és Jézus önmagára mutató napiparancsa (entolé) széles lehetőséget nyújt e gondolat kifejezésére. A motiválás, a szankcionálás felesleges idegen szó, mint a csapathoz tartozás, amely inkább részesedést jelent a koinonia fordításaként, Isten ajándékaiban való részvételt. A futballcsapatokban, a KISZ-ben, a cserkészek között stb. beszélnek csapatszellemről, az egyházban ennél többről van szó. A „multifunkcionális", a „képzési csomag", a „profilbővítés", „profiltisztítás" műszó, számomra pótolható. A vitaanyaghoz olyan egyszerű lelkipásztori feladatokat is érdemes lett volna magyarul közölni, mint látogatás, beteglátogatás, lelkipásztori beszélgetés, gyónás és feloldozás, keresztelési, esketési és temetési szolgálatok előkészítése. ízléstelennek tartom például a „legvacakabb bulvárlapok" említését vagy a „pofonegyszerű igazság" kifejezést. Mivel kritikát is kértek az olvasóktól, megbecsülésem kifejezésével együtt néhány bíráló megjegyzést is tettem. „Multum sed non multa."