Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám
VARGA CSABA: Stratégia az egyházért
4. Ha az egyház szervezeti-szerveződési modelljét tervezzük, tekintsük át a világos lehetőségeket. A legjobbnak ez ígérkezik: „...egyházunkat gyülekezetek szolidáris közösségeként képzeljük el. Kívánjuk, hogy az evangélikus egyház magyarországi közösségének egészét ne a bizalmatlanság és szétesés, hanem a strukturált szolidaritás és összetartás magas szintű gyakorlása jellemezze. Ezzel kell bizonyságot tennünk egyházunk tagsága és a kívülállók számára is arról, hogy valóban Isten egyháza vagyunk, ahol az egymásra figyelés nem mások kárára való előnyszerzést, hanem megértést és összetartást eredményez." (Ez lényegében a gyülekezeti egyház koncepciója, amely a gyülekezetek kreatív szövetségére, együttműködésére épül.) 5. Végül: ha az egyházi feladatok elvégzésének hogyanjával szembesítjük magunkat, fogalmazzuk meg a módszertani kiút-készletet. A válasz nem könnyű: „...vitákban érlelődő többségi döntések következetes végrehajtására van szükség ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat el tudjuk végezni. A protestáns tradíció szerint fontosnak tartjuk a lelkészek és nem lelkészek közösen lefolytatott, kulturált vitáját egyházi sorskérdéseinkről. Ezekben a vitákban semmilyen egyházi probléma se legyen tabutéma, és mindenkinek legyen lehetősége véleménye kifejtésére." (A teljes választ nem idézzük, mert ennyiből is kitapintható, hogy egyszerre beszélünk a dialógust pártoló, a kommunikációt erősítő, egyúttal cselekvésre képes, intelligens egyházról.) Nyilván lehet más kérdéseket feltenni, s lehet más, egymástól is eltérő válaszokat keresni. A stratégia nemcsak arra törekszik, hogy nyíltan, világosan, kertelés nélkül gondolkodjunk az alternatívákról, hanem módszertanilag figyel arra is, hogy a megoldást ne egyetlen válaszban keresse, hanem különböző egyházmodellek, egyházműködések egyesített programját pártolja. Fontos felismerés volt az is, hogy ez az evangélikus stratégia nagyon helyesen szakít a beruházás- és fejlesztésközpontú gondolkodással, ugyanakkor a stratégiakészítők nem vagy csak részben tudtak elszakadni az ágazatiintézményi programozástól. Kellene többek között egy ház is, javasolja a stratégia - nem templom, nem egyetem, nem kollégium, hanem egy Ház -, ahova félre lehet vonulni imádkozni, meditálni, ahova nyolc-tíz vagy több ember hosszabb időre is visszavonulhat. Ezért értek egyet a stratégiában szereplő Elcsendesedés Házának tervével, ahol a tervezett csendesnapok közben-után például gondolkodni lehetne az elkészült stratégia folytatásáról is. Külön öröm volt, hogy a stratégiakészítés közben a többség láthatóan pártolta, hogy a keresztény meditáció^ újra és véglegesen a helyére kerüljön, avagy a hagyományok közül emeljük vissza a napi spirituális gyakorlatba a kontemplativ imát, a keresztény meditációt, mert ez intenzíven segíti, hogy napi rendszerességgel ápoljuk és fejlesszük Istennel való személyes kapcsolatunkat. A stratégia tehát út, de soha nem úgy folytatódik vagy fejeződik be, ahogyan azt először eltervezték vagy feltételezték. Most sem lehet másképpen. A folytatás - reményeink szerint - halad tovább az új paradigmák által lehetővé vált - és folyamatossá tehető - új reformáció egyháza felé. Klaus Douglass 8 nevezetes könyvének utolsó fejezetéből idézünk néhány inspiráló tételt: „89. A pénzügyi és személyi gondoknál is nagyobb baja egyházunknak, hogy nincsenek álmaink. 90. Az álmok nem irreálisak, csak egy másfajta realitásban gyökereznek. 91. Jövőt álmodni az egyháznak annyit jelent, mint