Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám
VARGA CSABA: Stratégia az egyházért
életre kelteni gyülekezeteinkben az őskereszténység álmát." Vagy még két tétel: „92. A jövő egyházáról álmodni annyi, mint Isten álmainak nyomába szegődni. 93. Álmainknak eléggé merészeknek kell lenniük ahhoz, hogy Istennek helye legyen bennünk." Ezt az egyházálmot hívhatnánk Istenre hagyatkozó, Istenre építő egyháznak. Ha az egyházat tehát változatlanul egy-háznak nevezzük, akkor talán érthető, hogy miért az a legfontosabb kérdés, hogy milyen egyházat tervezünk a következő ötven-száz (vagy ki tudja, hány) évre. Ez a valamennyi idő is rövid idő, így ennél rövidebb távra nem érdemes gondolkodni. Az egyes embernek és az egyháznak ugyanis változatlanul közös célja az, hogy a Krisztus feltámadására épített üdvtörténeti jövő bekövetkezzen. Idézzük fel Oscar Cullmann Krisztus és az idő című művének 5 paradigmatikus alapgondolatát: „...a keresztény hit szerint a valóságban egyáltalán nem az »én«, nem az »ego« áll a feltámadás reményének középpontjában, hanem az egész üdvtörténet beteljesedése." A jövő egyháza tehát az üdvtörténet beteljesedésének az egyháza. És ebből a szempontból már minden mai és holnapi világválság is közelebb visz minket a végső jövőhöz. Menjünk végül vissza vagy előre első remete Thébai Szent Pálig. Vegyük csendesen észre, hogy a világ tegnap és ma ugyanolyan sivatag, mint az egyiptomi szent idejében volt. Két különbség talán van. Az egykori egyiptomi sivatag nem kietlen puszta volt, hiszen a sivatag természeti szépsége - a barlang, a forrás, a datolyapálmák - erősítette a remeték lelkét. Ma viszont a világ szépsége gyakran elhalványul, szinte csak emlékezünk a tiszta forrásokra. A legenda szerint Thébai Szent Pálnak egy holló mindennap hozott egy fél cipót, ma ellenben nem hiszünk a legendákban, a csodákban, ezért még azt sem hisszük el, hogy a holló hozta az étket. Ma a holló nem más, mint például az egyház. Nincs más dolga, mint jelképesen kenyeret adni mindenkinek. A stratégia így a határhelyzet megélése közben a kenyéradás üdvtörténetiprogramját kezdte el körbejárni. Jegyzetek 1 Paradigmaváltások a Biblia értelmezésében. Sorozatszerkesztő: Fabiny Tibor. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1994. 2 James P. Martin: Egy posztkritikai paradigma felé. In: Paradigmaváltások a Biblia értelmezésében, 67. o. 3 Lásd erről bővebben Gyökössy Endre írását: Három meditáció a meditációról. In uő: A Hogyan. Három meditáció a meditációról. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 1999. 4 Klaus Douglass: Az új reformáció. 96 tétel az egyház jövőjéről. Kálvin Kiadó, Budapest, 2002. 5 Oscar Cullmann: Krisztus és az idő. Az őskeresztény idő- és történelemszemlélet. Ford. Huszti Kálmán. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2000. /Hermeneutikai Füzetek 25./ 216. o. JLQ
