Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról
kőzni. 64 A szász zsinatok persze nem mulasztják majd el a későbbiekben sem elítélni az ariánusnak nevezett eretnekséget, de itt valójában megelőző, s történeti léptékkel mérve köztudottan sikeres megelőző intézkedésekről van szó. Ugyanezt mondhatjuk el a reformátusokról is. Köztudott, hogy a Partiumban hatalmas támogatói és patrónusai is voltak ennek a felekezetnek, s a folyton változó és érzékeny politikai helyzetben János Zsigmondnak egyáltalán nem állt érdekében, hogy korlátozó, még kevésbé, hogy drasztikusan korlátozó intézkedésekkel elidegenítse magától őket. Mint az úgynevezett cenzúrarendeletéről írott tanulmányban megkíséreltük bizonyítani, 65 nem hozott egyoldalú intézkedést nyomdájuk korlátozására sem, s a Csáky Mihály tollából ránk marad intő levél kizárólag az ország nyugalmát veszélyeztető rágalmazó irományok terjesztésének megfékezését célozta. Ugyanez mondható el az országgyűlési határozatokról is. Születik ugyan egy korlátozó határozat 1570 januárjában Medgyesen, ám még soha senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt az evangélikusokra vagy a reformátusokra vonatkoztassa. Szövege ugyanis a következő: „Az mostan támadott eretnekségek és azok indítói megbüntetése felől felséged kegyelmes válaszát megszolgáljuk felségednek, hogy felséged legelőször megtekintvén az úristennek tisztességét és az felséged fejedelmi méltóságát, efféle káromlásokat és eretnekségeket nem szenved országában, hanem végére menvén, mind authorit, mind hirdetőit megakarja büntetni, hogy az úristennek ennél nagyobb haragja is reánk ne szálljon." 66 Mint másutt megpróbáltam bizonyítani, 67 az újabban keletkezett eretnekségről beszélő szöveg nem vonatkozhat megállapodott felekezetekre vagy a régebb óta jelen lévő irányzatokra, s a legvalószínűbbnek az látszik, az akkortájt főleg Kolozsvárott jelentkező anabaptisztikus-spiritualisztikus eszmék hirdetői ellen irányul, akikkel Heltai Gáspárnak ebben az időben megjelent imádságos könyve is hevesen vitatkozik. 68 Itt is az ország nyugalmának megőrzéséről van tehát szó, amint akarva-akaratlan ezt sugallja az a Forgách Ferenc is, aki - mint mondottuk - szívből gyűlölte a szentháromság-tagadókat, s aki a legnagyobb teológiai képtelenségeket állítva számol be az 1571-es marosvásárhelyi országgyűlés során lezajlott vitákról. O sem ejt egy szót sem a fejedelem zsarnokoskodásáról, csupán a következőket állítja: „A vallás dolgában sokat vitáztak. Azt követelte, hogy eljárhasson azok ellen, akik az arianizmust káromolni merészelik; ehhez valamennyi rend, de kiváltképpen a nemesség és a főurak megtagadták hozzájárulásukat." 69 Ismét csak a káromlások megakadályozására irányuló törekvésről van tehát szó, ami persze nem járt sikerrel, megvalósult viszont az 1568-as tordai végzés olyan kiegészítése, amely pontosította a püspökök hatáskörét és feladatait: „Miért hogy Krisztus urunk parancsolja, hogy előszer az isten országát és annak igazságát keressük az isten igejinek praedicálása és hallgatása felől végeztetett, hogy a mint ennek előtte is felséged országaival elvégezte, hogy az Isten igéje mindenütt szabadon praedicáltassék, az confessióért senki meg ne bántassék se praedikator se hallgatók, de ha valamely minister criminalis excessusba találtatik azt a superintendens megítélhesse, minden functiojától priválhassa, az után ez országból ki özettessék." 70
