Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Kemal Özer versei

MÁRVÁNYUKAT REÁNK HAGYÓ ASSZONYOK rózsavizes szobákban tükörrel szemközt ünnepelnek fehérben márványukat reánk hagyó asszonyok tetovált bőrű duzzadt ajkú rabszolga reggelig ágyukban pirulva mesélik régi könyvek (Mányoki János ford.) PENGE Kezed nyújtod a nap felé, a halál órái már magukban. Most a faág után nyúlnál, lerázták már gyümölcsét. A föld csupaszon, az ég szürkén, a tenger sivatagul maradt utánuk. Bezárultak az utcák emlékezet- s reménynek. Egy kőre rogysz, s azt látod: nem kéz, penge mered ki csuklódból. (Mányoki János ford.) KÜSZKÖDVE Ha sűrűn megakad beszélgetésünk, ha elhallgatunk hirtelen egy szó közepén, nem azért van, mert kiapadt közlésvágyunk. Elválaszt bennünket a csönd: egy szót se szólni, e szó további sorsáról tudatlan, hisz ára van egyetlen szónak is, talán eladja, talán megmenti az embert. Hosszú és sötét kihallgatás ez, életünk hidjai leszakítva, elvágtak bennünket a világtól... és napfényt újra mikor lát szemünk: ha ellenállunk, vagy ha beszélünk? (Mányoki János ford.)