Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról

tős címhasználattal hálálkodik azért, hogy Isten „a mü felséges és kegyelmes fejedelmünket, János királyt, az nagy János királynak hát münékünk adta", majd meg is idézi a Magyarországot és Erdélyt egyaránt bíró boldog emlékezetű apát, aki Segesvárott arról beszélt az uraknak az asztalhoz támaszkodván, hogy miként engedi egymásnak a két nagy bakot, a törököt és a németet. Ezt követően meséli el aztán Heltai a segesvári disputa ismert történetét, amely azt sugallja, hogy a magyarok érdekeit okosan védelmezni akaró királyt „a piléses darabantok" hiába akarták korlátozni nemes szándékában, ő képes volt megmenteni az evangéliumi igazság egyik első bajnokának az életét. Ilyen politika örököse tehát az a János Zsigmond, akinek nagyságát Heltai nem győzi magasztalni. Ritoók Zsigmondné

57 érvelését követve beilleszthetjük ebbe a sorba az 1569 novemberében Abrudbányán Karádi Pál gondozásában megjelent Balassi Menyhárt áruitatásáról írott komédiát is. Értelmezése szerint Karádi azért figyelt fel erre a - talán már a nagyváradi hitvita hallgatósága között kézen-közön terjedő munkára, mert az jól példázza, hogy milyen sors jut osztályrészül azoknak, akik elárulják Istentől rendelt fejedelmüket. A Refutatio scripti Petri Melii címerversére emlékeztető ajánlásban Karádi konkrétabban is megfogalmazza, miért is vállalkozott a mű kinyomtatására: „Egyért azért, mert eleitül fogván, amint az magyarországi krónika bizonyítja, egész Magyarország a sok pártolásért, áruitatásért és idegen fejedelmeknek választásáért pusztula, vésze és romla, megutálván az ű tulajdon és természet szerént való kegyelmes fejedelmeket..."

58 A Partiumba és a Hódoltságra induló antitrinitárius prédikátor tehát az Istentől rendelt és az ő ügyüket támogató nemzeti fejedelemhez való hűségre biztat, s arra, hogy „ne játszunk se Istenünkkel, se hitünkkel, se fejedelmünkkel, kiket az isten az ű székiben és tisztiben helyheztetett ez földen..." Ritoókné arra is rámutat, hogy mindez akkor történt, amikor az összeesküvéssel vádolt Balassi Jánost és Dobó Istvánt Miksa a rendek közbenjárása ellenére börtönben tartotta, „és az egész országra ránehezedett a mi problémáinkat meg nem értő, idegen uralkodó sötét árnyéka". Az 1569-1571 között megjelent antitrinitárius művek tehát elmélyítik és kiteljesítik, illetőleg az antitrinitarizmus jegyében áthangolják a János Zsigmond legitimációjának szolgálatába állított korábbi argumentumokat, ám megjelenik egy roppant fontos új mozzanat is. Ebben az időszakban kezdi ugyanis hangoztatni az uralkodó és környezete, hogy az igazság keresésében ennyire élen járó dinasztia, illetőleg ország nemzetközi faladatvállalásra is képes. A Refutatio scripti Georgi Maioris Csáky Mihály kancellárhoz intézett ajánlásában

59 Dávid és Biandrata úgy mutatják be mozgalmukat, mint amely megismétli és beteljesíti mindazt, ami Luther idejében történt, illetve elkezdődött. A váradi hitvita jegyzőkönyvének befejező részében a király arra tesz javaslatot, hogy birodalma legyen a színhelye egy olyan nemzetközi összejövetelnek, amely kinyilatkoztatná az igazságot: „Sőt eszt kivánnók, hogy más országból is fő tudós emberek eljönnének, bátor ugyan Béza őmaga is, avagy Simlerus, hogy az Istennek tiszta igéjéből az igazság kinyilatkoztatnék."

60 Ennek a későbbiekben majd Palaeologus és Enyedi György tollán is megfogalmazódó küldetéstudatnak e korai időszakból származó legérdekesebb dokumentuma a De falsa et vera című mű egy olyan példánya, amelyben a János Zsigmondhoz címzett ajánlás után hozzákötött üres lapokra egy