Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról

Szenei Molnár Albert az európai és magyarországi egyetemalapításokat sorra véve a következőket írja a De summo bono című művének ajánlásában: „Azután 1570. esztendő tájban ifjú János király volt ilyen szándékban. Ki amaz híres philosophust Petrus Ramust is hívatta Parisból Fejérvárrá, de az Biandrata orvosnak doha eliszonyította az bölcseket az odamenetel tői."

49 E nyilatkozat szinte kínálta magát arra, hogy párba állítódjék az uralkodót már 1567-ben unitáriusnak láttató elképzelésekkel, s kölcsönösen hitelesítsék egymást. Valójában az egyetemalapítás első dokumentumaiban nyoma sincs annak, hogy János Zsigmond unitárius felsőfokú intézményt képzelt volna el. Az uralkodó 1567. június 26-án Tordáról írott levelének címzettje a bázeli egyetemen retorikát tanító Celio Secundo Curione volt, aki Biandrata baráti köréhez tartozott hiszen a választott magyar király arról ír, hogy a studia humanitatis előmozdítására akar egyetemet (akadémiát) alapítani. A továbbiakban pedig arról szól, hogy számít a címzett munkájára és tanácsaira (opera et consilio vestro uti statuimus), s hogy a további részletekről majd megbízottja, illetőleg Biandrata doktor tájékoztatja. Néhány évtizeddel később Szamosközy István történetíró úgy tudta, hogy a gyulafehérvári iskolát János Zsigmond tovább akarta fejleszteni, és „ebből a célból az igen tudós Caelius Secundo Curiót Bázelből, és ismét másokat Itáliából és Németországból szándékozott behívni..."

50 Éppen Ramusra vontakozóan azonban az elmúlt évtizedekben újabb források is előkerültek. Jakó Zsigmond Székelyudvarhelyen megtalálta a francia filozófus és pedagógus 1569-ben megjelentetett Aritmeticae libri duo, geometria Septem et viginti című munkájának egy olyan példányát, amelyet a bőrkötésbe nyomott dátum szerint valamikor 1570-ben a következő ajánlással küldött el János Zsigmondnak: „Johanni secundo, Pannóniáé regi optimo dono dedit." Másrészt kiderült, hogy Szenei forrása Thomas Freigius Petri Rami vita című műve lehetett, Freigius pedig minden bizonnyal Ramus 1570. március 23-án Theodor Zwingerhez írott leveléből merített, amelyben az áll, hogy János Zsigmond évi 500 talléros fizetéssel és más fejedelmi jótéteményekkel hívta őt meg Erdélybe. Kiderült továbbá az is, hogy éppen ezekben a hónapokban Dudith András is invitálta a franciát Krakkóba. Mivel e források egyikében sincs még csak utalás sem arra, hogy „Biandrata doha" riasztotta volna vissza Ramust az erdélyi ajánlat elfogadásától, megalapozottabban gondolhatjuk azt, hogy az 1567-ben felsarjadt elképzelés egy olyan protestáns egyetem létrehozására irányulhatott, amely programosan az arisztoteliánus későskolasztika szőrszálhasogató tudományosságának ellenében és a Ramus és Curione által egyaránt igenelt módszertani megújhodás szellemében szerveződött volna meg, s ennek a programnak egyáltalán nem az antitrinitáriusok voltak az egyedüli hívei. A felsorolt forrásokból nem derül ki pontosan, hogy az egyetem létrehozásának terve meddig lehetett napirenden. Ramus könyvajánlásából természetesen egyáltalán nem következik, hogy még 1570-ben is, és a Szeneiéhez hasonló elfogultság hibájába esnénk, ha ebből az ajánlásból arra következtetnénk, hogy az uralkodó ekkor még Ramusszal egy vallást követett. Ez ebben az időpontban már bizonyosan nem így volt, ám mivel személyes konfessziójának pontos időpontját lehetetlennek látszik megmondani, célszerűbb azt vizsgálnunk, hogy mikortól válik egyértelművé a kortársak, ási argumentáció nem is szerepel a L