Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról
s elsősorban Meliusék számára, hogy a protestantizmus ügyét már kifejezetten unitárius megközelítésben kívánja elrendezni. Kanyaró Ferenc és nyomában Szentmártoni Kálmán még azt kérdezve tartotta kulcsfontosságúnak Biandrata 1568. január 27-én a kislengyelországi antitrinitárius gyülekezetekhez írott levelét, hogy „mikor lett János Zsigmond fejedelem unitáriussá". Ebben a levélben az udvari orvos és befolyásos politikus büszkén számol be arról, hogy van nyomdájuk, és van továbbá egy olyan fejedelmük, aki mindenkit meg akar hallgatni, és mérlegelés után kiérlelt ítéletet akar hozni. Majd arra biztatja a címzetteket, hogy imádkozzanak ezért a fejedelemért. 51 Ha meggondoljuk, hogy Biandrata a lengyelországi hitsorsosokat biztatandó is írta ezeket a sorokat, a levél egyáltalán nem tekinthető döntő érvnek az uralkodó unitarizmusa mellett. A szöveg a fejedelmi jóindulatot hangsúlyozza, amely persze Lengyelország felől nézve nagy szó, de ez a jóindulat abban nyilvánul meg, hogy mérlegelni akar. Úgy gondolom tehát, semmi jel nem mutat arra, hogy a híres második gyulafehérvári hitvita János Zsigmondját a szentháromság-tagadók pártján állónak tekintették volna Meliusék, s a teljes 1568-as esztendőből sincsenek a kezünkben akár csak közvetetten is erre utaló dokumentumok. 1569-ből viszont mindkét tábor nyilatkozatai változásról tanúskodnak. Prédikációs kötetének ajánlásában 52 Dávid Ferenc már azon kiválasztottak közé sorolja a választott királyt, akik veszik az igazságot. II. János országában prédikáltatja Isten evangéliumát, s ez az evangéliumhirdetés már unitárius lehet, hiszen az ajánlás a legnagyobb elismerés mellett emlegeti, hogy az uralkodó kitart szándéka mellett, bár sok király és fejedelem le akarja beszélni erről. Sokan azt híresztelik, folytatja, hogy II. János teljesen Dávid Ferenc praktikáinak hatása alá került. Bár mindenki tudja, hogy a királyok szíve Isten kezében van, a rágalmak elhallgattatására is szükségesnek tartja, hogy kinyomtassa ezeket a beszédeket, amelyek megegyeznek azzal, ami a templomban nyilvánosan elhangzott. Azt állítja tehát az udvari prédikátor, hogy az uralkodó kizárólag ezek hatására jutott el a sokakat nyugtalanító véleményre. Másfelől ebből az esztendőből származik Melius Péternek az a hosszú időn keresztül csak másodlagos forrásokból ismert kátéja, amelyről Bod Péter azt tartotta szükségesnek feljegyezni, hogy ennek ajánlásában a debreceni püspök alkalmas színekkel festette le a fejedelmet. A Borsa Gedeon által Stuttgartban megtalált példány igazolja a 18. századi bibliográfust: a János Zsigmondhoz címzett ajánlás Bézára és Bullingerre hivatkozva fejti ki, hogy a vallás megváltoztatása óhatatlanul maga után vonja majd az ország megváltozását is. Ezt a fenyegető intelmet megtoldja annak kijelentésével, hogy „sok jámbor keresztyén vitéz urak, hadnagyok, akadémiák és tanítók már semmi jót nem várnak" a fejedelemtől. 53 Bár e nyomtatványok megjelenésének pontos idejét nem ismerjük, annyi bizton állítható, hogy az év októberében megtartott váradi hitvita előkészületeinél korábban látták meg a napvilágot, tehát ezt az áthangolódást legkésőbb az esztendő derekára tehetjük. Összhangban van mindez azzal, amit a váradi hitvita előkészületeiről és lefolyásáról más alkalommal részletesen kifejtettünk. Itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy az összejövetelt követő propaganda-hadjárat során Melius és Dávid Ferenc pártján egyaránt roppant elfogult szövegek is keletkeztek, s ezek egyikében utoljára 1570
