Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról
hogy utoljára majd 1570 augusztusában fogalmazzon meg hasonló szellemű, az uralkodót Isten előtti kötelességére emlékeztető sorokat. 41 A Szapolyai család dicsőítése tehát nem az antitrinitárius tábor találmánya volt, a Dózsa-féle parasztfelkelés leverését pedig ők nem hozták elő történeti érdemként. Dávid Ferenc első antitrinitárius művében, a Refutatio scripti Petri Meliiben 42 az uralkodó dicsőítése egyfelől címerének a címlap hátoldalán történő szerepeltetésével történik. A fametszetű címer Joannes secundus D[ei] g[ratia] elect[us] rex Hungáriáé Dalamatiae Croatiae etc. MDLVII felirattal a címlap hátoldalán jelent meg a kiadványban, majd a címer megverselése következik. Ez a haza, azaz Magyarország atyjaként köszönti II. Jánost, s virtusai közül előbb az igaz hitet emeli ki, majd a disztichonok egyike öszszegző erővel fogalmazza meg mindazt, ami amellett szól, hogy Magyarország egésze fogadja el őt királyának. 43 A nyelv, a nemzetség, a kegyesség és az uralkodói könyörületesség is fellelhető tehát ebben az ország királyi székében született uralkodóban, s ezért fölösleges idegen földek határain keresni azt, ami közelünkben van; hiszen másfelől - folytatja a szöveg - a sok véráldozat azt is megtaníthatta, hogy mennyire káros az idegen hatalom. Láthatjuk tehát, hogy a korai nemzeti argumentáció sok mozzanata jelen van ebben az érvelésben, amely a Meliusék által felvonultatott ószövetségi bibliai párhuzamot teljesen nélkülözi, ugyanakkor a magyar címer folyóinak felsorolásával is hangsúlyozza, hogy Pannónia egésze számára ennek az uralkodónak az elfogadása a megoldás. Nemcsak az uralom indoklása tér el azonban attól, amit Meliusnál olvashattunk, hanem gyökeresen eltérően látják a király szerepét és feladatát a vallás ügyének kezelésében is. Erről már a magához az uralkodóhoz (Serenissimo principi, Domino Joanni Secundo Electo Regi Hungáriáé et Patrono ecclesiae Deipio, et veritatis amanti) címzett ajánlásban olvashatunk. Ebben Dávid Ferenc és a magyar egyházak esperesei a következőket fejtik ki: a legfőbb magisztrátusnak jogában áll, hogy figyelmeztesse a papokat kötelességükre, hogy zsinatot hívjon össze a vallási ellentétek kiküszöbölésére, s ott bírókat nevezzen ki. Nem lehet azonban az Isten igéjét tűzzel és vassal terjeszteni, s az ellenkezőt állítók hiába hivatkoznak az Otestamentumra, mivel az Újszövetségben világosan az olvasható, hogy hagyni kell a konkolyt az ítélet napjáig. A lelkiismeretet és a lelket nem lehet semmire erőszakkal kényszeríteni, ezért nem győznek csodálkozni ellenfeleik vadságán, akik valójában Pelagius pápa követőiként azt követelik, hogy a tőlük eltérően vélekedőket büntesse meg az uralkodó. Ezzel szemben ők úgy terjesztik elő hitvallásukat, hogy egyúttal azt is kérik: a nyilvánvalóan tévúton járó ellenfeleiknek is adassék meg tanaik védelme. Biztosak persze abban, hogy lassan mindenki megszabadul a tévtanok babilóniai fogságából. Mivel a további részletek teljességre törekvő taglalására itt nincs lehetőség, csak annyit szögezzünk le, hogy ezek a mozzanatok legalább jó két esztendőre állandó elemei lesznek a két tábor érvkészletének. 44 Melius és a részben általa és a környezete által ösztönzött evangélikus és református tekintélyek Georg Maiortól Bézán, Josias Simmleren át a francia hugenottákig rendre az átkos eretnekek kipusztítását, de legalábbis megbüntetését követelték, míg az antitrinitáriusok az uralkodónak címzett művek egész sorában ismétlik meg az iménti gondolatokat, amelyek forrásának azo-
